Amikor 1947-ben először állapították meg az emberiség jövőjéről aggódó tudósok, hogy milyen közel vagyunk a civilizáció elpusztításához, 7 percre taksálták a hátra lévő időt. A Bulletin of the Atomic Sciences illusztris testülete azóta minden évben kiad egy hasonló közleményt, melyben a globális kockázatok állását mérlegelik .

A mutató nem mindig előre megy, van, hogy éppen visszafelé halad. Az aktuális politikai, hadi, környezeti események befolyásolják, hogy közeledünk a világvégéhez, vagy távolodunk tőle. A legsúlyosabb hidegháborús években 23:58 volt a pontos idő, aztán a szuperhatalmak megállapodásával, az atomkísérletek korlátozásával 10 perccel is visszaállították az órát. Sokáig elsősorban a háborús fenyegetés nagyságán múlott, hogy mennyire erős az apokaliptikus hangulat, így a Szovjetunió felbomlása után, a kilencvenes évek elejére hirtelen olyan korán lett, mint soha azelőtt: 1991-ben 23 óra 43 lett.

Azóta csak romlik a helyzet. Idén az atomfegyverek modernizálásával kapcsolatos tervek és a folytatódó klímaváltozás miatt rögtön két percet vesztettünk. Ilyen rosszul utoljára 1983-ban álltunk, amikor Reagan, szakítva a békés egymás mellett élés doktrínájával, meghirdette a csillagháborús terveket. Mondjuk az speciel be is jött.

A jelképes óra állásáról döntő testületben 17 Nobel-díjas ül. Szerintük rosszabbul élünk, mint négy éve, vagy akár tavaly: „2015-ben, a kontrollálatlan klímaváltozás, az atomfegyverek világszerte zajló modernizációja és a hatalmas nukleáris fegyverarzenál rendkívüli és kétségbevonhatatlan fenyegetést jelent az emberiség további létezésére.”

A csoport drámai közleménye szerint a politikusok miatt fogunk kihalni:

A világ vezetői képtelenek voltak a szükséges tempóban és mértékben cselekedni, hogy megvédjék polgáraikat egy lehetséges katasztrófától. A politikai vezetés hibái minden lényt veszélyeztetnek a Földön.