Bár a Philae még mindig téli álmát alussza a 67P/Csurjumov-Geraszimenkón, és csak márciusban ébred, a Rosetta űrszonda addig is küldi a képeket az üstökösről. A Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint a legutóbbi felvételeken egy néhány száz méteres repedést találtak.

A Rosetta-küldetés kutatói szerint az üstökös meghajlása okozhatja a hasadást. Ahogy a Nap felé halad, a hőmérséklete a napsugárzás miatt naponta ingadozik, ezért a felszínét alkotó anyag tágul és összehúzódik, emellett az árapály is hatással van rá.

A tudósok még mindig nem biztosak benne, hogy a P67 bináris érintkező, vagyis két összekapcsolódó darabból áll, vagy pedig egyetlen objektum, csak a a közepén elvékonyodott. A repedés mindenesetre a Hapi nevű területen, a vékonyabb nyakrésznél található. Ez a rész van leginkább kitéve a környezeti hatásoknak, és itt éri a legnagyobb mechanikus nyomás az üstököst.

A különféle hatások együttes eredményeként elképzelhető, hogy a repedés mélyülni vagy szélesedni fog, így az sem kizárt, hogy a P67 egyszerűen kettétörik. A Rosetta mindenesetre követni fogja, és továbbra is fényképezi majd a felületét, a képek alapján a tudósok pedig hamarosan többet fognak tudni az üstökös jövőjéről.