Ugyanaz a kutatócsoport, amelyik tavaly márciusban egy ősrobbanás utáni jel észleléséről számolt be, további mérésekkel cáfolta saját szenzációs felfedezését. Ha tényleg azt a jelet találták volna meg, amit oly elszántan kerestek, akkor azzal igazolták volna Einsten százéves elméletét, és a gravitációs hullámok létezését.
Az amerikai kutatók által vezetett BICEP2 kutatócsoport a Déli-sarkon lévő teleszkóppal vizsgálta a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást (cosmic microwave background, CMB), amikor befogtak egy ősinek vélt fényjelet. Mostanáig azt hitték róla, hogy az érzékelt fény a világegyetem keletkezésének pillanata után keletkezett, de a Physical review Letters tudományos lapban publikált új tanulmányuk ezt cálfolja.
A galaxisunk pora által kibocsátott fény vezette félre a tudósokat.
Mindez nem okozott túl nagy meglepetést, hiszen a kutatócsoport is kételkedett abban, hogy valóban a keresett fényjelet sikerült befogniuk. Ezért is folytatták a vizsgálatokat, egy riválisnak mondható tudóscsoport segítségével. A munkába az Európai Űrügynökség (ESA) által működtetett Planck Konzorcium kutatói szálltak be, akik szintén az univerzum keletkezésére utaló a jeleket keresték a műholdjuk segítségével.
Amikor a BICEP2 az űrből érkező jeleket vizsgálta, ki kellett szűrnie minden olyan hatást, amin áthaladva a jelek torzulnak. Ilyenek a távoli galaxisok, valamint a galaxisunkban található por is. Az utóbbival azonban volt egy kis gond. A kutatócsoport minden létező információt felhasznált az űrbéli porról, de egy valami hiányzott: a Planck űrteleszkóp adatbázisa. Ez az eszköz ugyanis sokkal több frekvencián térképezi fel az eget, mint a BICEP2 antaktiszi műszerei.
A nyáron elkezdett közös munka eredményeként kiderült, hogy nem lehet jól kiszűrni az űrbéli por torzító hatását, tehát akár léteznek a gravitációs hullámok által keltett ősi jelek, akár nem, a mostani műszereinkkel nagyjából ugyanazt a vizsgálati eredményt fogjuk látni.
Most tehát mégsincs bizonyítékunk a keresett jelek létezésére, de néhány lépéssel így is közelebb kerültünk az áhított célhoz. Legalább azt megtudtuk, hogy milyen erejű jelet kell észlelni ahhoz, hogy ne csak a por zavaró hatását lássuk. Ráadásul a BICEP kutatói annyi mindent tanulhattak ebből a kudarcból, hogy valószínűleg még mindig ők vannak a legjobb helyzetben, hogy képesek legyenek rátalálni az univerzum keletkezésének legnyilvánvalóbb bizonyítékaira.