Könnyű listába szedni, milyen valakinek az ideális partner, amerikai kutatók tanulmánya szerint viszont azt állítja, az is elég, ha olyat találunk aki csak elég jó az elképzeléseinkhez. Evolúciós előnye mindenképpen van azzal szemben, ha a tökéletes párra várunk. Az eredmények a Nature Scientific Reports című szaklapban jelentek meg.

A kutatók számítógépes modellel vizsgáltak meg több ezer generáció evolúcióját, olyan viselkedésekre, amelyekhez kockázatvállalás kell, viszont magas a nyereséget is. Ilyen viselkedés a társválasztás is. Evolúciós szempontból a tökéletes párra várás veszélyes viselkedésnek számít.

„A primitív embereknél a szerencsén múlt, tippelniük kellett, hogy jön-e jobb partner. Dönthettek úgy, hogy párosodnak az első, potenciálisan gyengébb társsal és megkockáztatják a gyengébb utódokat, vagy várnak a tökéletesre, megkockáztatva, hogy sosem fognak párosodni” – mondta, Chris Adami, Michigan State University mikrobiológusa, a tanulmány szerzője.

A tanulmányban Adami és kollégája arra voltak kíváncsiak,  milyen körülmények befolyásolják az emberek döntését az életre szóló döntéseknél, amelyeknek magas a jövőbeni nyereségük, mint például az utódlás.

Az eredmények alapján az emberek párzási stratégiáját az határozza meg, mekkora csoportban nőnek fel. Azok, akik kis csoportban kevesebb mint 150 ember között nőttek fel, sokkal nagyobb eséllyel idegenkednek a kockázatvállalástól, amit a Nagy Ő-re való várás jelent, mint azok, akik nagyobb csoportokban nőttek fel. 

Kisebb csoportokban az egyén tartogathatja magát, de fennáll a veszélye annak, hogy nem talál senkit, és utód nélkül marad, ezért érdemes biztosra menni. A biztonsági játék tehát innen ered: az őseink kis csoportokban éltek, ahol a potenciális partnerekből nem volt túl sok. Hiába élünk ma (legalább digitálisan) ennél sokkal nagyobb közösségekben, az evolúció még nem követte le ezt a változást. 

Ez nem jelenti azt, hogy minden ember ugyanannyit kockáztatna: a teljes populáció nyert azzal, hogy többféle viselkedés alakult ki.