Végre valósággá vált az évek óta népszerű pletyka: hazánk az Európai Űrügynökség teljes jogú tagja lett, a kormány aláírta az ehhez szükséges nyilatkozatokat.
Az, hogy csak most lettünk tagok, főleg akkor furcsa, ha tudjuk, hogy a volt szocialista országok közül elsőként mi léptünk kapcsolatba az ESA-val. 1991 áprilisa óta a lengyelek, a románok és a csehek is beléptek már, mi pedig a számos felkészítőprogram és a hosszú előkészítő munka ellenére is csak 2015 februárjától lehetünk tagok, annak ellenére, hogy a csatlakozást előkészítő programok közül kettőhöz, a PECS-hez és a PRODEX-hez is a térség országai közül elsőként csatlakoztunk.
Természetesen egy ilyen csatlakozás nem egyszerű, a folyamatra rálátó szakemberek leginkább a NATO-csatlakozáshoz hasonlítják a lépéseket. A tárgyalások során nemzetbiztonsági kérdések is felmerülnek, hiszen amellett, hogy a civil kutatások is fontosak, az űrkutatás egyre inkább biztonság- és katonapolitika. A hazai szakértők szerint hazánk minden szempontból megfelel a feltételeknek. Űrkutatási projektekben szerzett tapasztalattal bíró kutatóhelyek vannak az országban, így a kifejlesztett ipari titkok kiszivárgása ellen védő, nagyon is elvárt technológiai fegyelem nem lesz meglepő senki számára sem.
Bár az éves tagsági díj nem alacsony, a csatlakozás konkrét és azonnali előnyökkel jár, bár műhold- vagy hordozórakéta építésben egyelőre nem valószínű, hogy szerepet kapunk majd. A belépés után az ESA által futtatott projektekhez háromszor-nyolcszor nagyobb hozzáférése lesz a magyaroknak, akik a közelmúltban a Masat-projekttel szereztek elismerést, de a hazai űrkutatás évek óta folyamatosan komoly eredményeket ér el.
Szakemberek szerint például a Masat tudományos és PR-sikere is kellett ahhoz, hogy a kormányzat elszánja magát a lépésre, még akkor is, ha talán nem a miniműhold volt a legnagyobb megoldott feladat, csak az lett a leghíresebb. A kormány meggyőzése és a közvélemény meggyőzéséhez azonban mindenképp kellett az első magyar műhold, illetve a mögötte álló csapat kiemelkedő teljesítménye.
A pletykák szerint az évente 8 millió eurós tagdíj hamar megtérül, mert a kapott kutatási-ipari megrendelések bőven visszahozzák ezt. Az egész összeg visszapályázható, a nullszaldós mérleg nem elvi lehetőség, mondták el korábbi háttérbeszélgetések során a magyar űriparban dolgozó szakemberek az Indexnek. „Más tagoknak is sikerült visszaszerezni legalább az összeg 98 százalékát.” Vannak, akik szerint a stratégia eleve úgy állt össze, hogy a szereplők tudták: ha az állam befizeti, akkor a résztvevő cégeken keresztül ez akár többszörösen is megtérülhet. Forrásaink szerint akár ezermilliárdos projektekbe is be lehet kerülni. Saját számítások alapján három év alatt térül meg a befektetés, de sajnos a többi kelet-európai ország még nincsen bent olyan régen, hogy ezt az ő példájukon keresztül is lássuk.
Ugyanakkor a kormányzati igen miatt nagyon megnőhet az érdeklődés a már folyó, illetve a csak terveett projektek iránt. A más üzleti és iparterületekre gyakorolt hatást nem lehet előre felmérni, de a szakemberek szerint a magyar cégek és kutatóhelyek biztosra vehetik, hogy a befektetett pénz rövid időn belül megtérül.
A NATO azért is jó példa, mert oda sem feltétlenül az anyagi megtérülésért csatlakozik egy ország, hanem mert itt-ott leeső részfeladatok helyett a teljes rendszer részese lehet. Ráadásul eddig arra sem volt példa, hogy egy korábban bekerült ország kilépett volna a szövetségből. Az az együttműködés komoly dolog, ahol a garanciákat a lehető legmagasabb szinten kell biztosítani, ezért is van, hogy a kormány írja alá a belépési egyezményt, nem pedig egy adott ország űriparát alkotó cégcsoport.
Fontos kérdés, hogy mennyivel nőtt annak az esélye, hogy ismét legyen magyar űrhajós. Szakértők szerint nagyon megváltozott a kiválasztási rendszer, mióta Farkas Bertalan visszaért.
Ma már komoly tudósok mennek fel és nem katonák. Érdemi tudományos munka folyik, és nem politikai döntés kell egy-egy űrutazó személyével kapcsolatban.
A legnagyobb esélyt az adhatja, ha valami olyan felszerelést, műszert tervezünk vagy kutatást végzünk, aminek működtetéséhez vagy lefolytatásához mindenképpen magyar tudóst kell felkérnie a kiválasztó szervezetnek. Azt azonban minden nyilatkozó megemlítette, hogy a csatlakozás lényege nem az, hogy magyar ember menjen az űrbe, inkább az a fontos, hogy a mostantól bizonyos szolgáltatásokat nem megvennünk kell majd, hanem meg kell tanulnunk használni.
Az Európai Űrügynökség 21 tagországot számláló nemzetközi szervezet, amelynek a tudományos kutatás mellett elsődleges feladata az űrtechnológia célzott fejlesztése, az űripar növekedésének katalizálása, űralapú infrastruktúrák kiépítése és hasznosítása (műholdas navigáció, távközlés, meteorológia stb.). Az ESA következetesen működteti a földrajzi visszatérítés elvét, vagyis minden ország ipara az ország hozzájárulásával arányos mértékben vehet részt a programokban. Az ESA garantálja, hogy a befizetett hozzájárulás arányos része pályázatok útján visszaáramlik a tagországba. A belépéssel egyidőben az ESA összes ipari tendere megnyílik a csatlakozó ország vállalatai előtt, a szervezet pedig több éven át felzárkóztató-segítő programokkal gondoskodik arról, hogy az új tagállam ipara a befizetésekkel arányosan részesüljön a visszatérítésből. Az ESA éves költségvetése megközelítőleg 4 milliárd euró.