A XIV. századi pestisjárványért az emberek a házi patkányokat tették felelőssé, de alig 600 évnek kellett eltelnie, hogy a tudomány rehabilitálja őket. Az új kutatások szerint ugyanis a pestis elterjedéséért az ázsiai mongol futóegerek lehetnek a felelősek.
Az Ázsiából eredő pestis 1347-ben érkezett Európába, az emberiség történelmének egyik legpusztítóbb járványát okozva. A következő 400 évben a járvány még számos alkalommal lecsapott, és minden alkalommal milliók életét követelte. Eddig úgy tudtuk, hogy a pestis a házi patkányok révén vetette meg a lábát Európában, és az újabb és újabb kitörések akkor következtek be, amikor a fertőzött patkányokon élősködő bolhák átkerültek az emberekre.
Nils Christian Stenseth, az Oslói Egyetem professzora és kollégái szerint viszont nem a patkányok okozhatták a járványokat. A szakemberek európai fák évgyűrűinek vizsgálatát vetették össze több mint 7700 történelmi pestisjárvánnyal. Arra voltak kíváncsiak, hogy az időjárási feltételek kedvezők voltak-e patkány okozta járványkitörésekhez.
Stenseth szerint a járványkitörésekhez meleg nyarakra van szükség, nem túl sok csapadékkal - tehát száraz, de nem túl száraz éghajlatra. Csakhogy az éghajlati adatok széles spektrumát vizsgálva nem tudták összekötni a járványok felbukkanását az időjárási viszonyokkal. Azt viszont megállapították, hogy az akkori ázsiai időjárási viszonyok egy másik kórokozó-hordozó, a mongol versenyegér vagy más néven mongol futóegér (Rhombomys opimus) megszaporodását eredményezhették, és ez vezethetett később az európai pestisjárványok kitöréséhez.
Kimutattuk, hogy valahányszor a futóegerek és a bolhák számára kedvező időjárási feltételek voltak Ázsia középső részén, néhány évvel később a pestist okozó baktérium felütötte a fejét az európai kikötővárosokban, és idővel az egész kontinensen szétterjedt.
– mondta Stenseth. A professzor szerint a rágcsálók megszaporodásához esős tavaszi és meleg nyári hónapokra volt szükség.
A mongol futóegerek hatalmasra duzzadt populációja nagy területeken terjedt szét, kedvező feltételeket teremtve a pestis számára. A bolhák átugrálhattak a háziállatokra vagy az emberekre, és mivel ebben az időszakban virágzott a Kelet és a Nyugat közti kereskedelem, valószínű, hogy a pestis a Selyemúton érkezett Európába.
A kutatók most európai csontvázakból nyert baktériumminták DNS-ének elemzését tervezik. Ha a genetikai anyag nagyszámú variációt mutat, az alátámaszthatja a szakemberek elméletét. Az Ázsiából érkező újabb és újabb hullámok ugyanis több eltérést kell, hogy mutassanak, mint a patkányokhoz köthető egyetlen baktériumtörzs.
A XIX. század után a pestis eltűnt Európából, de a világ más részein máig felbukkan. Az Egészségügyi Világszervezet szerint 2013-ban 800 bubópestises esetet jelentettek világszerte; ezek közül 126 volt halálos kimenetelű.
Amerikai kutatók szerint a mezőgazdasági terjeszkedés miatt Kelet-Afrikában mára fokozódott a pestis felbukkanásának kockázata. Egy tanulmány szerint a mezőgazdasági területek növekedésével párhuzamosan a rágcsálópopulációk is nőnek, és ez kedvező feltéteket teremt a pestis terjedésének.