Sergio Canavero olasz sebész szerint két éven belül megvalósulhat a teljes transzplantáció – akár a fejünket is átültethetik egy halott testre, ha úgy tetszik. Márpedig Canavero azt tervezi, hogy egy élő személy fejét átülteti egy donortestre; úgy látja, az ehhez szükséges feltételek nemsokára adottak lesznek. Júniusra szervezett egy idegsebész-találkozót Marylandben, ott fog konzultálni a radikális ötletéről.

Canavero koncepcióját a szakma hitetlenkedéssel és elutasítással fogadta; hiába, senki sem lehet Doktor Frankenstein a saját hazájában. Canavero egyébként csak annyit állított, hogy a mai orvostudomány mai fejlettségi szintjén még egy ilyen bonyolult műtét sem megoldhatatlan. Mint minden kutatót, őt is nyilván csak a gyakorlati eredmények győznék meg.

Canavero, aki nemrég tett közzé egy hosszú tanulmányt a műtét menetéről, a New Scientistnek azt mondta: a beavatkozással az a célja, hogy meghosszabbítsa a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők életét.

Ha a társadalomnak nincs szüksége rá, akkor nem fogom megcsinálni. Viszont az, hogy az Egyesült Államoknak és Európának nincs szüksége rá, az nem jelenti azt, hogy máshol nem vennék hasznát. Szeretném ezt az egészet helyesen csinálni – de ha a Holdra akarsz menni, meg kell győződnöd róla, hogy az emberek követni fognak.

– mondta az orvos.

A sikeres műtéthez el kéne távolítani egy élő személy fejét, átültetni egy halott testre, életre kelteni a rekonstruált személyt, majd átképezni az agyát egy ismeretlen idegrendszer használatára, de egyelőre beszéljünk inkább az etikai aggályokról.

A transzplantáció története hemzseg az olyan esetektől, amikor a műtéten átesett emberek meggyűlölték az új testrészüket, és az eltávolítása mellett döntöttek. Most képzeljék el, hogy egy fejnek egy egészen új testet kéne megszoknia – vajon az emberi agy felkészült egy ekkora változásra? Még az amputált végtaggal élő emberek is évekig szenvedhetnek fantomfájdalmaktól. Mi lehet a helyzet egy egész testtel?

Ahhoz, hogy erről egyáltalán fogalmunk legyen, főemlősökkel kéne kísérleteket folytatni, de szinte biztosra vehető, hogy az orvosi etikai bizottságok ezeket nem fogják engedélyezni. Canavero viszont szeretne vitát provokálni; szerinte itt elsősorban etikai akadályokról van szó, mivel sokan arról sincsenek meggyőződve, hogy egy ilyen műtétet egyáltalán el kéne végeznünk.

A sebészeket és az idegkutatókat nem győzte meg Canavero terve – szerintük ez legfeljebb a távoli jövőben működhetne. Azt ugyanis senki nem tudja, hogy lehetne csatlakoztatni a gerincvelő idegeit, majd újra működésre bírni. Ha tudnák, újra járhatnának a megbénult emberek.