Az imádkozó sáskák baromi ügyesen ugranak – nagyjából így lehet röviden összefoglalni azt a kutatást, amit a Bristoli és a Cambridge-i Egyetem két kutatója, Greg Sutton és Malcolm Burrows folytatott le.

A két férfi egy közös kutatás miatt vásárolt pár rovart, de észrevették, hogy hiába nógatják őket, az állatok csak akkor ugranak, ha valami célpontot is látnak maguk előtt. Akkor viszont elképesztően pontosan találnak célt, így elkezdte érdekelni őket, hogy vajon hogy képes erre a könyörtelen vadász hírében álló imádkozó sáska.

A szabad szemmel végzett megfigyelések nem vezettek sok eredményre, mivel az ugrások az elrugaszkodástól a talajfogásig alig egy tizedmásodperc alatt zajlanak le, így aztán nagy sebességű kamerával felvett felvételeket kezdtek tanulmányozni.

Ezeket a felvételeket tanulmányozva vették észre azt az összetett mozdulatsort, amit a imádkozó sáskák repülés közben, a levegőben repülve végeznek el. A rovar a hasát, a mellső lábait, illetve testének felső részét úgy forgatja repülés közben egymástól függetlenül, hogy ezzel biztosítsa a landoláshoz tökéletes testhelyzetet és irányt. Minderre azért van szükség, mert a rovarnak nincsenek szárnyai, így valami más eszközre van szüksége a stabilitás eléréséhez.

„A fizikát és a biomechanikai részleteket már értjük” – nyilatkozta Sutton. „Azonban ezek a mozdulatok olyan gyorsak, hogy tovább kell kutatnunk azért, hogy a háttérben lezajló agyi folyamatokat is megértsük.”