Hatalmas, a földinél tízszer mélyebb sós vizű óceán lehet a Jupiter, egyben a Naprendszer legnagyobb holdján, a Ganümédészen egy vastag jégkéreg és a sziklás felszín közé szorulva - jelentette be a NASA a Hubble friss kutatásaira támaszkodva.
Bolygókutatók már az 1970-es évek óta gyanítják, hogy a Galilei által 1610-ben felfedezett Ganümédészen óceán lehet. Az amerikai űrkutatási hivatal Galileo nevű űrszondája, amely nyolc éven át kutatta a Jupitert és holdjait, és hatszor megközelítette a Ganümédészt, 2002-ben igazolta mágneses mező létét, ami elsőként erősítette meg az óceánra vonatkozó hipotézist - írja az MTI.
A Hubble űrteleszkóp által ibolyántúli sugarak segítségével végzett újabb megfigyelések kimutatták, hogy a Földhöz hasonlóan a Ganümédész sarkvidékein is létezik a sarki fény jelensége, amit a mágneses mező okoz. A Ganümédész is a Jupiter mágneses mezejének hatása alatt áll, és valahányszor változik a mágneses mező az anyabolygón, változnak a sarki fények is a holdján.
A kutatók a sarki fények mozgásából tudták megállapítani a hold mágneses mezejére is hatást gyakorló hatalmas sós óceán létezését a 150 kilométeres, főleg jégből álló felszíni kéreg alatt. Mivel a sós víz vezeti az elektromos áramot, az óceán mozgása kihatással van a mágneses mezőre.
A Hubble megfigyelései minden korábbinál meggyőzőbb bizonyítékkal szolgálnak az óceánnal kapcsolatos feltételezés helytállóságára.
A NASA friss kutatásai szerint a Ganümédészen lévő óceán tízszer olyan mély, mint a Földet borító óceán, vagyis 100 kilométeres.
Úgy véljük, hogy a távoli múltban ez az óceán még a felszínnel is érintkezhetett - mondta Jim Green, a NASA bolygótudományi osztályának igazgatója.
A Ganümédészen talált folyékony vízzel tovább gyarapodott azoknak a holdaknak a száma, amiknek felszíne alatt vizet gyanítanak a csillagászok. Az Európai Űrügynökség (ESA) 2022-re tervez missziót a Jupiter és három holdja, köztük a Ganümédész tanulmányozására.