Több angliai egyetem közös kutatásban készítette el az ország részletes genetikai térképét. Az eredmények szerint a genetikai variációk nagy megegyezést mutattak a földrajzi sajátosságokkal, például jól azonosítható mintázatok rajzolódtak ki a megyehatárok szerint.

2030 vidéki brit DNS-mintáját elemezték, akik mindegyikének 80 kilométeren belül született az összes nagyszülője, így gyakorlatilag ennek a generációnak a regionális eloszlását is tanulmányozni tudták. A mintákat a genom nagyjából félmillió különböző pontján ellenőrizték eltérések után kutatva, majd hasonlóság alapján csoportosították őket. Ezután minden donort elhelyeztek a térképen a négy nagyszülő születési helye által kiadott földrajzi középponton.

A kutatók 10 másik ország összesen 6209 önkéntesétől is vettek mintát, hogy kontextusba helyezzék a brit eredményeket. Ez alapján azonosították például a mai Angliába az 5. században érkező angolszász törzsek genetikai hozzájárulását. Ez azért fontos, mert a mai napig vita tárgya, hogy a nyelvben megörökített angolszász befolyás milyen mértékű hatást gyakorolt népességre. A mostani kutatás eredményei szerint a germán gazdasági bevándorlók nem lecserélték a korábbi populációt, hanem keresztházasságokba léptek velük. Az angolszász örökség a becslések szerint 50 százalék alatt marad Közép- és Dél-Angliában, de inkább 10 és 40 százalék között mozog.

Meglepetésként érte viszont a kutatókat, hogy nem sikerült egyetlen genetikai csoportként azonosítani a keltákat, sőt, a korábban jellemzően a kelták által lakott területek bizonyultak a genetikailag legszínesebbnek. Nem hagyott jelentős genetikai nyomot a 9 századi viking megszállás sem.

A történelmi kutatások mellett az egészségügyben is hasznos lehet a genetikai állomány feltérképezése. Michael Dunn, a kutatást finanszírozó Wellcome Trust kutatója szerint az ilyen méretű vizsgálatok segíthetnek majd a különféle betegségek genetikai vizsgálatában.