Charles Robert Darwin evolúcióelmélete a maga idején nagy vihart kavart. Bár a majomtól való származás gondolata a korabeli arisztokrácia, az értelmiség és a vallás számára egyaránt sértő volt, mára mindenki elfogadta a modern tudományos élet egyik legfontosabb elméletét – legfeljebb azok nem, akiknek a felmenői utoljára jöttek le a fák tetejéről, vagy azok, akik kevéssé fogékonyak a Bibliától eltérő világmagyarázatokra.

Volt azonban két állat, amiket még Darwin sem tudott beilleszteni a nagy kirakósba. A természettudós 180 éve találta meg a Toxodon és Macrauchenia megkövült maradványait, és az addig fellelt legkülönösebb állatoknak nevezte őket. Az egyiket a víziló és az orrszarvú keverékét alkotó rágcsálóként írta le, a másikat egy púp nélküli tevéhez hasonlította, elefántormánnyal. A tudósok azóta próbálták megfejteni, hol helyezkednek el az emlősök családfáján ezek a tízezer éve kihalt dél-amerikai vadállatok.

Az MTI azt írja, egy friss tanulmányban egy kutatócsoport bejelentette, hogy a két emlős kövületeiből kivont csontkollagénok biokémiai elemzése bebizonyította, hogy a Toxodon és a Macrauchenie a lovak, tapírok és rinocéroszok csoportjához tartoznak. Néhány szakértő korábban azt feltételezte, hogy a két növényevő emlős, amely a dél-amerikai patások csoportjának utolsó tagjai voltak, az afrikai eredetű elefántokkal és földi malacokkal álltak rokonságban, vagy más dél-amerikai emlősökkel, mint a tatu vagy a lajhár.

Megoldottuk az emlősök evolúciójának egyik utolsó nagy megoldatlan problémáját, a dél-amerikai patások eredetét.

– mondta Ian Barnes, a londoni Természettörténeti Múzeum biológusa.

A 2,75 méter hosszú Toxodonnak az orrszarvúhoz hasonló teste volt, feje a vízilóéhoz hasonlított, egyre növekvő őrlőfogakkal. Az ugyanolyan nagyságú Macrauchenie nem volt annyira testes, hosszú lábakon állt, megnyúlt nyaka és kicsiny ormánya volt.

A kutatók megpróbáltak DNS-mintát venni a fosszíliákból, de csak a hosszabban megőrző kollagént tudták kinyerni a maradványokból. A kollagén a fő alkotó fehérje a különböző szövetekben. Ezt a mintát vetették össze a ma élő állatok széles csoportjaival és kihalt emlősökével, hogy elhelyezhessék a lényeket az emlősök családfáján.

Ross MacPhee, a New York-i Természetrajzi Múzeum ősemlőskutatója szerint ez a csoport valószínűleg Észak-Amerikából jutott el Dél-Amerikába 65 millió éve, abban az időben, amikor a dinoszauruszok kipusztultak, és az emlősök a Föld domináns szárazföldi állataivá válhattak.