David Lerner professzor kissé bizarr módszerrel, a csövekbe belógatott tamponokkal vizsgálja a nagy-britanniai Yorkshire csatornahálózatát. Ennek igen egyszerű oka van, a vízminőséggel foglalkozó kutató nem talált ennél olcsóbb és megbízhatóbb módszert a szivárgások kimutatására.

A városokban két párhozamos csatornahálózat van. Az egyiken folyik le a vécékből és mosdókból jövő szennyvíz, ami tisztítást igényel, a másikon pedig az esővíz (ezt hívják szürkevíznek), ami tisztítás nélkül folyik bele a helyi patakokba és folyókba. A problémák akkor kezdődnek, amikor átszivárog a szennyvíz az esővízgyűjtő csatornákba, és egy rakás káros baktérium és gomba fertőzi meg a természetes vizeinket.

Az a szerencse, hogy a mosószerek tele vannak olyan fehérítő vegyületekkel, amelyek UV fénnyel kimutathatók. Eddig üvegszálas kábelt eresztettek le a csatornákba, de az méterenként több ezer forintba kerül. David Lerner azonban rájött, hogy a pamutból készült tampon ugyanúgy vonzza a fehérítőt, mint a ruháink, úgyhogy fogott néhányat, és egy-egy bambuszrúdon beeresztette azokat a vízbe. 

Az első tesztek sikeresek voltak, a tampon gyorsan összegyűjtötte a szennyező vegyületeket, akkor is, ha nagyon kis koncentrációban voltak a vízben. Mivel a tamponok száz forintnál is olcsóbbak, és az UV lámpa is megfizethető, Lerner professzor úgy véli, megtalálták azt a módszert, amivel akár a lakosság is ellenőrizni tudja a környező vizek minőségét.