Csillagászok egy csoportja a mai galaxishalmazok elődeit találhatta meg az Európai Űrügynökség két űrtávcsövének kombinált adatai alapján. A távoli, fényes objektumok még akkor keletkezhettek, amikor az univerzum még csak 3 milliárd éves volt.

Manapság, 13,8 milliárd évvel az ősrobbanás után, a csillagokat tömörítő galaxisok nem önmagukban állnak a világegyetemben, hanem óriási halmazokba rendeződnek. Ez azonban nem mindig volt így, és a modern csillagászat egyik alapkérdése, hogy hogyan alakultak ki a legnagyobb gravitációsan kötött objektumok az univerzum korai időszakában. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához vihetnek egy lépéssel közelebb a mostani eredmények.

A Planck-űrtávcső feladata az ősrobbanás után hátramaradt kozmikus háttérsugárzás eddigi legpontosabb térképének összeállítása, amihez kilenc különböző hullámhosszon figyeli a teljes égboltot. Ennek melléktermékeként, rövidhullámon sikerült azonosítani 234 fényes objektumot. Ezeket aztán a Herschel-űrtávcsővel vizsgálták meg közelebbről, a távoli infravörös és a szubmilliméteres hullámhossz közötti tartományban. Ez alapján megállapították, hogy a Planck találatainak nagy része megegyezik a korai univerzum nagy galaxiskoncentrációinak tulajdonságaival. Ilyen lehetséges proto-halmazból eddig mindössze néhány darabot ismertünk.

Azt is sikerült megfigyelni, hogy ezek a fiatal galaxisok őrült sebességgel ontják magukból az új csillagokat. Ez azért fontos, mert eddig nem tudtuk, hogy a csillagok szép fokozatosan fejlődgetnek-e ki, vagy rövidebb, de nagyon intenzív folyamatról van-e inkább szó. A Tejútrendszer a mai tempójával átlagosan évi egy naptömegnyi csillagot termel. A most felfedezett, fiatalabb rokonai ehhez képest még a naptömeg évi néhány száztól akár másfél ezerszeresét is előállítják.

Mintha valaki lesprintelné a 42 kilométeres maraton első kilométerét, aztán lesétálná a maradékot

– modta Brenda L. Frye, az Arizonai Egyetem a kutatásban résztvevő csillagásza.

A tudósok még nem határozták pontosan az új galaxiskoncentrációk korát és fényerejét, de úgy gondolják, ezek a mai galaxishalmazok legvalószínűbb elődei, így eddig ismeretlen lépcsőfokot jelenthetnek a csillagászati struktúrák kialakulásában.