A Csillagok háborúja egyik ikonikus jelenete, amikor Luke Skywalker a Tatooine nevű bolygó kettős naplementéjét nézi. A tudósok sokáig puszta hollywoodi képzelgésnek tartották ezt a lehetőséget, mert úgy gondolták, a kettőscsillagok gravitációs tulajdonságai nem teszik lehetővé a Föld-típusú bolygók kialakulását. Most azonban egy új matematikai modell cáfolni látszik az eddigi álláspontot.

A mi Naprendszerünkhöz hasonló csillagrendszerek úgy alakulnak ki, hogy a világűrben található molekuláris gázfelhők a gravitációs vonzás miatt összesűrűsödnek. Eközben egyre jobban felmelegednek, és beindulnak a magjukban a nukleáris reakciók. Ez a folyamat több millió éves.

Az asztrofizikusok véleménye azonban megoszlik arról, hogyan jönnek létre a kettőscsillagok, vagyis a két ikercsillagból álló rendszerek. Az egyik forgatókönyv szerint akkor keletkezhetnek, amikor két gázfelhő egymáshoz olyan közel sűrűsödik össze, hogy végül közös lesz a gravitációs középpontjuk. Egy másik lehetőség, hogy egyetlen gázfelhőből jön létre két mag.

A maradék anyag összetapadásából keletkeznek a bolygók, porszemcsékből növekedve égitestté a folyamat során. A tudósok eddig úgy tartották, hogy a két csillag egymás körüli keringéséből adódó árapály-hatás ezeknek a porszemcséknek a mozgását zavarná meg, ezért nem jöhetnek létre egy ilyen rendszerben kőzetbolygók. Mindeddig csak gázbolygókat sikerült megfigyelni kettőscsillag körül, ami ugyan lehet amiatt, mert a gázóriásokat sokkal könnyebb megtalálni, mint a jóval kisebb szilárd testvéreiket. Mindenesetre az empirikus megfigyelések nem cáfolták az eddigi elméletet.

Ben Bromley (Utah Egyetem) és Scott Kenyon (Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ) új tanulmánya azonban bemutat egy olyan matematikai modellt, amely szerint mégis létrejöhetnek a Tatooine való világbeli változatai. A modell értelmében csak a kettőscsillag közelében található kisebb régió nem alkalmas bolygóképződésre, a többi területen viszont az egyedülálló csillagokéhoz hasonló valószínűséggel jöhetnek létre.

Mivel az eddig megfigyelt csillagrendszerek több mint felének kettő vagy több csillaga van, így a modell értelmében jelentősen megnő azoknak a bolygóknak a száma, amelyek ezekben a rendszerekben létezhetnek, és alkalmasak lehetnek az élet kialakulására.