Két távoli galaxis szerencsés együttállása miatt a csillagászok számára láthatóvá egy Einstein-gyűrű. A ritkán látható jelenség az Albert Einstein általános relativitáselmélete által megjósolt gravitációslencse-hatást mutatja be.
Az Einstein-gyűrű akkor látható, ha egy nagy tömegű, távoli galaxis vagy galaxishalmaz elhajlítja a még távolabb, mögötte elhelyezkedő galaxis által kibocsátott fénysugarakat. Ilyenkor az optikai lencsék által készített képhez hasonlóan a lefotózott objektum nagyobb, de torzított képét kapjuk meg. A mostani fotón az SDP.81 jelű galaxis, az előtérgalaxis és a Föld olyan pontossággal fekszenek egy egyenes mentén, hogy a leképezett galaxis majdnem egy teljes Einstein-gyűrűt formáz a Földről nézve.
A Herschel űrtávcső által felfedezett SDP.81 távolsága közel 12 milliárd fényév, így most abban az állapotában láthatjuk, amikor az univerzum kora csak 15 százaléka volt a mostaninak. A galaxisban intenzív csillagkeletkezési folyamatok zajlanak. A leképező nagy tömegű előtérgalaxis hozzá képest viszonylag közel van, a távolsága 4 milliárd fényév.
Catherine Valakis, az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) munkatársa szerint a gravitációs lencsézéssel hatékonyan vizsgálhatók az univerzum nagyon távoli és fiatal részei; az ALMA a legjobb távcsöveink teljesítményét is jelentősen javítja. A kiváló felbontású és részletességű fotók alapján a kutatók a gyűrűvé torzított képből számítógépes programokkal rekonstruálhatják a távoli galaxis valódi alakját és belső mozgásait, sokkal tisztább képet szolgáltatva róla, mint korábban.
Az SDP.81 felvételeit 2014 októberében rögzítették az ALMA Long Baseline Campaign program részeként. Ennek fő célja az antennarendszer tesztelése és ellenőrzése volt, hogy megtudják, mekkora felbontás érhető el, ha a rendszer elemeit a lehető legmesszebb, egymástól 15 kilométerre helyezik el.
Az SDP.81 legnagyobb felbontású képét a távoli galaxist kitöltő por által kibocsátott, viszonylag nagy intenzitású sugárzás észlelésével rögzítették. A képen jól definiált ívek láthatók egy közel teljes körre és kör alakú gyűrűre emlékeztető alakzatban. A kisebb felbontású képek a szén-monoxid és vízmolekulák halvány nyomait észlelve készültek; ezek segítenek teljessé tenni a képet, feltárva egy részletet a galaxisból.
Az SDP.81-en a gravitáció és a fény kölcsönhatását már más műszerekkel is vizsgálták, érdekes összjátékának eredményét más műszerekkel is tanulmányozták már korábban, de egyikkel sem sikerült a gyűrűszerkezetről olyan részletességű képet rögzíteni, mint az ALMA-val. A felvétel készítésekor a rendszer maximális felbontása 23 millimásodperc volt. Ekkora a szögátmérője az Eiffel-torony tetejére tett kosárlabdának, ha az Empire State Building kilátóteraszáról nézik.
Az ALMA igazgatója, Pierre Cox szerint a rendszer nagy felbontása és érzékenysége lehetővé teszi a korai univerzum láthatatlan részleteinek feltárását. Az eredmény új távlatokat nyithat a csillagászatban, bebizonyítva, hogy az ALMA jogosan élvezi a szakemberek bizalmát.