Gyűrűkkel rendelkezhet a fura kentaur típusú objektum, a 2060 Chiron kisbolygó, ami egyben a 95P jelű üstökös – írja az MTI. A felfedezésről az MIT asztrofizikusai számoltak be.

A kentaurok a Jupiter és a Neptunusz pályái között keringő kis égitestek. Egyfelől a klasszikus kisbolygókra hasonlítanak, vagyis nem mutatnak az üstökösökre jellemző gáz- és porkibocsátási aktivitást, ugyanakkor mégis mutatnak valamilyen üstökösszerű aktivitást.

Az 1977-ben felfedezett Chiron volt az első ismert, kentaur típusú égitest. Átmérője 233 kilométer, keringési ideje 50,4 év, pályája a Szaturnusz és az Uránusz közé esik. Ma már kétszáznál több kentaur típusú égitestet ismerünk, de a becslések szerint a Naprendszerben 44 ezernél is több lehet belőlük.

1994-ben, amikor a Chiron egy fényesebb csillag előtt haladt el, a csillagászok nemcsak az égitest méretét állapíthatták meg, hanem azt is, hogy kriovulkanikus aktivitása lehet, vagyis jeget okádó vulkánok működhetnek rajta.

2011 novemberében a Chiron ismét egy fényes csillagot takart el. A fedés, amelyet két, egymástól 129 kilométerre lévő hawaii teleszkóprendszer segítségével figyeltek meg, csupán pár percig tartott. A kutatók viszont a fő fedés előtt és után is kisebb fénycsökkenést észleltek; ebből arra következtettek, hogy az égitest két gyűrűvel rendelkezhet. A feltételezések szerint a szélességük 3 és 7 kilométer, a két képződmény közötti távolság 10-14 kilométer; a gyűrűk olyanok lehetnek, mint a tavaly felfedezett Chariklo kentauré.

A gyűrűrendszer gyakoribb lehet, mint gondoltuk.

– mondta Jessica Ruprecht, az MIT kutatója. A csillagász szerint a megfigyelt jelenségnek más magyarázata is lehet. A csillag fénye az égitestet körülvevő por- és gázburok miatt is elhalványulhatott, és először a kriovulkanizmus is megtéveszthette az asztrofizikusokat.

A Naprendszerben eddig csak öt gyűrűrendszeres égitestet ismertek. Ezek közül egy aszteroida  –  a Chariklo  – , négy pedig a Naprendszer külső óriásbolygója: a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz.