Egy csendes-óceáni szürke bálna 22 511 kilométeres vándorutat tett meg – írja az MTI. Az állatot megfigyelő nemzetközi kutatócsoport szerint ekkora távolságot még egy állat sem tett meg; ez a távolság a Föld kerületének a fele.

A szürke bálnák (Eschrichtius robustus) a Csendes-óceánban élnek; ezen belül nyugat-csendes-óceáni és keleti-csendes-óceáni populációt különítenek el. A keleti populáció állománya stabil: a telet Kalifornia és Mexikó partjainál tölti, nyaralni a táplálékban gazdag Alaszkai-öbölben szokott. A populáció állománya stabil.

A nyugati populáció ezzel szemben erősen veszélyeztetett: a kutatók alig 130 példányra becsülik az állományt. A nyarat Japántól északra, az orosz Szahalin-sziget partjainál töltik. Régebben Kína keleti partjainál teleltek, de az intenzív bálnavadászat miatt megváltoztak a szaporodási szokásaik és a vándorlási útvonalaik.

A kutatók már nem tudják biztosan, hová vándorolnak az állatok, illetve hogy még mindig különálló populációról van-e szó. Bruce Mate, az amerikai Oregon Állami Egyetem kutatója és munkatársai ezért műholdas jeladót szereltek hét szürke bálnára, hogy megfigyeljék a mozgásukat.

Az egyik megfigyelt nőstény Szahalintól 10 880 kilométert tett meg Mexikó partjáig. Visszafelé azonban másik útvonalat választott, átszelte a keleti Bering-tengert, majd 172 nap alatt 22 511 kilométert megtéve visszaérkezett Szahalinhoz. Az állat ezzel rekordot döntött: lekörözte az eddigi csúcstartó púpos bálnát, ami 2010-ben legalább 9800 kilométert tett meg.

A kutatók feltételezik, hogy néhány nyugat-csendes-óceáni egyed tulajdonképpen a keleti populációhoz tartozik, csak megváltoztatta vándorlási útvonalát. Az is elképzelhető, hogy a nyugati populáció már kihalt, ahogy az is, hogy a két csoport ugyanazon a táplálékszerző területen osztozik. Ahhoz, hogy ezt megállapíthassák, a feltételezett szahalini populáció pontos genetikai vizsgálatára lenne szükség.