Az ALMA antennarendszer mérései alapján először találtak összetett, az aminosavak és a fehérjék kialakulása szempontjából fontos szerves molekulákat egy fiatal csillag körüli protoplanetáris korongban.
Egy kutatócsoport az MWC 480 katalógusjelű csillag protoplanetáris korongját vizsgálták az ALMA (Atacamai Nagyméretű Milliméteres / Szubmilliméteres Hálőzat) antennarendszerrel. A csillag tőlünk 445 fényévre, a Taurus csillagkeletkezési régióban található; fiatal, 1 millió éves, a Napnál kétszer nehezebb csillagról van szó.
Az eredmények szerint a korong nagy mennyiségű metil-cianidot (CH3CN) és hidrogén-cianidot (HCN) tartalmaz; a felhalmozódott szerves anyag megtölthetné a Föld óceánjait. Mindkét molekulát a formálódó korong külső, hideg részeiben azonosították, azon a területen, amelyről a csillagászok úgy vélik, hogy a Naprendszer Neptunuszon túli Kuiper-övének a megfelelője. A mi bolygórendszerünkben ez a régió a jeges planetezimálok és üstökösök fő előfordulási területe.
A Naprendszerben az üstökösök őrzik az ősi anyagot, amiből a bolygók is keletkeztek. Az elképzelések szerint a fiatal Földre a Naprendszer külső területeiről érkező üstökösök és kisbolygók szállították a vizet és a szerves molekulákat, és így hozzájárultak az élethez szükséges körülmények kialakulásához.
A kutatócsoport vezetője, Karin Öberg (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) úgy látja, az új eredmény alapján a bolygórendszerek formálódásában ugyanaz a kémia működik az univerzum más tartományaiban is, mint a Naprendszerben. Ez azért érdekes, mert a kérdéses molekulák koncentrációja nagyon hasonló az MWC 480 körül, mint a Naprendszer üstököseiben.
Az MWC 480 protoplanetáris korongja fejlődésének nagyon korai fázisában van: még éppen csak elkezdett összeállni a gáz és por hideg, sötét felhőjéből. Az ALMA-val és más teleszkópokkal végzett megfigyelések még nem mutatták ki a bolygókeletkezés nyomait, de a nagyobb felbontású felvételek más eredményt mutathatnak. Az MWC 480 méréséhez a kutatók nem használták a 66 antenna mindegyikét, így a rendszer csak alacsonyabb felbontásban működhetett.
Azt tudjuk, hogy a hideg és sötét intersztelláris felhők hatékony előállítói az összetett szerves molekuláknak, például a cianidoknak. Ezek a molekulák, különösen a metil-cianid, azért fontosak, mert szén-nitrogén kötések vannak bennük, és ezek alapvető jelentőségűek az aminosavak, a fehérjék, és így az élet építőköveinek kialakulásában. Az viszont nem volt világos, hogy ezek a komplex szerves molekulák létrejöhetnek és megmaradhatnak-e egy formálódó bolygórendszer környezetében, ahol a lökéshullámok és a sugárzás könnyen szétrombolhatja a kémiai kötéseket.
Az ALMA-észlelések azt mutatják, hogy a molekulák nemcsak, hogy túlélik, de rengeteg van belőlük, sokkal több, mint az intersztelláris felhőkben. Ez arra utal, hogy a protoplanetáris korongok még hatékonyabbak a komplex szerves molekulák létrehozásában, ráadásul rövid időskálán. (A gyors keletkezés azért is fontos, mert a molekularomboló erők különben felülkerekedhetnének.)
A molekulákat a korong viszonylag nyugodt régiójában, a csillagtól 4,5 és 15 milliárd kilométer közötti gyűrűben észlelték. A Naprendszerben ez nagyon nagy távolság a csillagunkhoz viszonyítva, de az MWC 480 rendszerében egyértelműen az üstökös-keletkezési zónában lenne.
A kutatók úgy gondolják, hogy a rendszer fejlődésével a szerves molekulák biztonságos menedékre találnak majd az üstökösökben és más jeges égitestekben, így az élet számára inkább megfelelő helyekre juthatnak el. Az exobolygók vizsgálatából tudjuk, hogy a Naprendszer se a bolygók számában, se a víz mennyiségében nem különleges; Öberg szerint most az is kiderült, hogy a szerves kémiát illetően sem az.