Az új-zélandi tengerparton sétálgatva gyalogolt bele egy férfi abba a fura lénybe, amelynek a fajtársait már sokszor nézték bizarr szörnyetegnek, leginkább a tengerészlegendákban is elbeszélt tengeri kígyónak. Don Gibbs felhívta a természetvédő hatóságot, ahol a beszámolója alapján rögtön sejtették, hogy miről lehet szó. A fényképek után a gyanú be is igazolódott: az egyébként nagyon ritkán látott szíjhal egyik példánya vetődött partra.

Az óriási szardíniára emlékeztető szíjhal akár 15 méteresre is megnőhet, ehhez képest a most látott állat a maga háromméteres hosszával nem is olyan nagy. A szíjhaj a leghosszabb tengeri csontos hal. Természetes közege az ezerméteres mélység, ezért elég ritkán látni őket, Új-Zélandon az utolsó 150 évben például mindössze ötször volt erre példa. (Máshol viszont előfordult, hogy sekély vízben úszkált, arról jó minőségű videó is készült.)

A megtalált példánynak, úgy tűnt, előzetesen nem volt semmi baja, a gyomra tele volt a fő táplálékának számító apró rákocskákkal. Partra vetett szíjhalakat legtöbbször földrengés vagy jelentősebb vihar után találnak; most is az utóbbi lehetett a felelős.