Az Imperial College London kutatói szerint a római császárnak ismétlődő szélütései, tehát agyi érbetegsége volt, nem epilepsziája.

Az korábban is ismert volt, hogy Caesar valamilyen betegségben szenvedett – eddig azt feltételezték a kutatók, hogy epilepsziás volt.

Francesco M. Galassi és Hutan Ashrafian szerint a tünetek (például fejfájás, szédülés, ájulás) inkább másra utalnak – egy ismert példát is felhoztak a tanulmányban, amikor Caesar nem tudott felállni, hogy a szenátorokat köszöntse.

A kutatók óvatosan azt is felvetették, hogy Caesar betegsége miatt depressziós lehetett élete vége felé, ami akár hozzájárulhatott ahhoz, hogy saját szenátorai úgy döntsenek: március idusán meggyilkolják.

Hozzátették azt is, hogy lehet, hogy a korabeli leírások azért szólnak epilepsziáról, mert a betegséget az ókorban az istenekhez kötötték, így akár propagandaértéke lehetett.