A Jupiter negyedik legnagyobb holdján, az Európén észlelt rejtélyes sötét foltok valószínűleg a felszín alatti óceánból származó só lerakódásai,amik a sugárzás hatására barnultak el – írja az MTI, a NASA szakértőire hivatkozva.

A tudósokat több mint tíz éve foglalkoztatja, hogy miből lehet az a sötét anyag, ami a hold felszínét beborító árkok, barázdák és más felszíni alakzatok mentén rakódott le.

Mivel a sötét foltokat főleg fiatalabb geológiai struktúrák mentén észlelték, a kutatók azt feltételezték, hogy az anyag az Európé belsejéből származik, és valamilyen geológiai folyamat során került a felszínre. Az összetételét azonban nem tudták meghatározni – ehhez több megfigyelési adatra lett volna szükség.

A NASA bolygókutató részlege, a Jet Propulsion Laboratory tervezett egy kísérletsorozatot a sötét foltok összetételének a meghatározására. Ehhez rekonstruálták az Európé felszínére jellemző hőmérsékleti viszonyokat és sugárzást. A vákuumkamrában a mínusz 173 Celsius fokra lehűtött nátrium-kloridot, valamint a konyhasóoldatot elektronnyalábokkal bombázták, hogy reprodukálják a holdat érő intenzív sugárzást.

Néhány tucat nappal később – ami a zord körülmények miatt nagyjából egy évszázadnak felel meg az Európén – a sóminták megfakultak; ragyogó fehérről sárgásbarna árnyalatúvá váltak, és a spektroszkópiai vizsgálat is azt mutatta, hogy a jellemzőik az Európé felszínén észlelt lerakódásokra emlékeztetnek. A kutatók azt is megfigyelték, hogy minél tovább tart a minták besugárzása, annál sötétebbé válik a színük.

A NASA kutatói szerint a felszíni sólerakódások azt jelzik, hogy az óceán állandó kölcsönhatásban van a tengerfenék kőzeteivel. Ezt a tényt mindenképpen figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy létezhet-e élet az égitesten.