A Föld legszárazabb térségében is létezik élet – írja az MTI. Egy chilei kutatócsoport hosszú tanulmányt közölt a témáról az Environmental Microbiology Reports legújabb számában.

Több mint tíz éven át egy elhagyott bányaváros, az Atacama-sivatagban fekvő Yungay és környéke számított a legszárazabb helynek a világon. Az itteni feltételek közelítenek a mikrobiális élet szárazságküszöbéhez. (Ez nagyjából annyit jelent, hogy ha kivonnának a környezetből egy csepp vizet, minden élet elpusztulna.)

A chilei kutatók találtak egy új helyszínt, a Maria Elena South (MES) nevű régiót, ahol a körülmények még az egykori bányaváros térségénél is kedvezőtlenebbek.

Armando Azua-Bustos környezetbiológus, a tanulmány vezető szerzője szerint a MES régióban a levegő relatív páratartalma mindössze 17,3 százalék volt, míg a talaj viszonylagos nedvességtartalma egyméteres mélységben csupán 14 százalék. Ezek szó szerint űrbeli körülmények: nagyjából ilyen paramétereket mért a Curiosity is a Marson, amikor a Gale-kráterben járt.

A marsi viszonyokkal vetekedő feltételek ellenére molekuláris és egyéb vizsgálati módszerek együttes alkalmazásával találtunk életképes mikroorganizmusokat a talajban, vagyis létezik élet az Atacama-sivatag legszárazabb pontján.

– mondta Armando Azua-Bustos, aki 12 éve folytat kutatásokat a térségben.

Mivel a MES régióban uralkodó viszonyok képezik le a legpontosabban a marsi körülményeket, Azua-Bustos szerint a terület modellként szolgálhat azokhoz az asztrobiológiai kutatásokhoz, amikkel a marsi életet kutatják. A MES régióban az is tesztelhető, hogy milyen mikroorganizmusok bírják ki a zord körülményeket. Mivel a MES régióban találtak mikrobiális életformákat, Azua-Bustos szerint érdemes lenne a sivatagi talajmintákat megvizsgáltatni a Curiosity mintaelemző műszeregyüttesével, a SAM-mel is.