Előre legyártott elemekből képződhetnek a bolygók, amelyek a feltételezettnél így sokkal gyorsabban alakulnak ki – ismertették elméletüket a Victoria Egyetem kutatói a Kanadai Csillagászati Társaság konferenciáján. A molekuláris felhők, amelyek nevüket onnan kapták, hogy a bennük lévő gázok molekuláris alakban vannak jelen, a csillagbölcsők. Anyaguk sűrűbb, koncentráltabb, mint a világűrben lévő hatalmas gáz- és porfelhőké, és nagyon hideg – olvasható a PhysOrg hírportálon.
Minden molekuláris felhő gyenge egyensúlyban van – írja az MTI. Külső hatás miatt ez az egyensúly felborul, ekkor a felhő egy része saját tömegétől összeroskad, és az anyag elkezd összehúzódni. A felhő kisebb anyagcsomókra oszlik, a létrejövő globulákból előbb protocsillagok, majd csillagok keletkeznek.
Minden csillagkezdeményt úgynevezett akkréciós (anyagbefogási) vagy protoplanetáris korong veszi körül, amely tovább táplálja a képződményt. Idővel a porszemcsék a korongban összetapadnak, planetezimálokat (bolygócsírákat), majd bolygókat hozva létre. Számítások szerint körülbelül 10 millió év alatt fogy el a korong anyaga, amely egy-egy csillagnak és bolygórendszerének ad életet.
Mint Mike Chen a konferencián kifejtette, számos megfigyelés valószínűsítette, hogy a protoplanetáris korongban a porszemcsék mérete sokkal nagyobb, mint a molekuláris felhőkön kívül lévő anyagoké. Amit viszont a kutatók eddig nem tudtak, hogy hol képződnek ezek a nagyobb szemcsék.
„Megfigyelésük nem egyszerű, hiszen a távoli infravöröstől a mikrohullámú sugárzásig a legkülönfélébb tartományokban kell mérni a porszemcsék által kibocsátott fényt” – fogalmazott a kanadai csillagász, hozzátéve, hogy ráadásul az eredmények csak akkor lesznek hitelesek, ha a csillagképző régiók nagy területéről kapnak megfelelő felbontású felvételeket.
Korábban a Herschel infravörös csillagászati műhold segítségével fantasztikus képek készültek a közeli csillagképzési régióról, a 600 fényévre lévő Perseus molekuláris felhőről, amely tízezer naptömegnyi gázt és port tartalmaz. Az űrtávcső felvételei azonban kevésnek bizonyultak a porszemcsék méretének megállapításához, hiszen csupán távoli infravörös tartományban készültek képek. Így a kanadai csillagászok a Herschel által nyert információkat a Hawaiiban működő James Clerk Maxwell teleszkóp (JCMT) adataival ötvözték.
A kanadai kutatóknak sikerül kimutatniuk, hogy a protoplanetáris korongon kívül is léteznek nagyobb, akár 1 centiméter átmérőjű porszemcsék. "Amennyiben a nagyobb szemcsék valóban kívül képződnek és képesek bekerülni a protoplanetáris korongba, ez azt jelenti, hogy a bolygók a feltételezettnél sokkal gyorsabban alakulnak ki" - hangsúlyozta Mike Chen.