Tankönyvpiaci szereplők információi szerint politikai nyomásra lehetetlenül rövid idő alatt akkreditálták idén tavasszal az új állami tankönyveket. A két államosított kiadó tankönyveit csak nagyon későn, a határidő előtt kevéssel adták be az Oktatási Hivatalhoz, ahol állítólag külső nyomásra végeztek gyorsan ezek minősítésével. Kikértük az adatokat, az eljárási idők furcsán rövidek.
Az állami tankönyveket fejlesztő Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) sok tankönyvét a korábbi években normálisnak számító eljárási időnél sokkal gyorsabban akkreditálta március-áprilisban az Oktatási Hivatal (OH). Az elmúlt években a normál ügymenet körülbelül két hónap volt, de még a mostani tanévben is ez volt a jellemző, egészen a februárig benyújtott kérelmeknél. Ahogy azonban közeledett a március végi határidő (az OFI eddig adhatta be jóváhagyásra az új és a hosszabbításra váró könyveket, hogy ezeket szeptembertől használhassák az iskolákban) felé közeledve azonban hirtelen elkezdtek rövidülni az elbírálási határidők.
A március közepe környékén benyújtott állami tankönyvek átlag 2-3 hét alatt kapták meg a minősítést, de volt olyan könyv is, ami a Gyalogkakukk tempójában ment át a szakmai szűrőkön. A legérdekesebb a 12.-es „Színes irodalom” tankönyv, amelynél az Oktatási Hivatal április 2-án rendelte ki az akkreditációs eljárásokban kötelező egyik szakértőt, aki aztán másnapra már kész is volt a pozitív szakértői véleményével.
Az Index.hu közérdekű adatigénylést nyújtott be az Oktatási Hivatalhoz a tankönyvakkreditációs eljárásokkal kapcsolatban. A megküldött válaszok megerősítik, hogy az OFI-ba beolvadt Nemzedékek Tudása és az Apáczai márciusban beadott tankönyvei jóval gyorsabban mentek át, mint ameddig korábbban a más kiadók által kezdeményezett eljárások tartottak.
A hosszabbításra benyújtott kérelmeknél különösen látványos a különbség az állami kiadók idei és a magánkiadók 2014-et megelőzően lezajlott eljárásai között. (Idén a magánkiadók már nem is adhattak be a rendes képzésre készült tankönyvet az OH-hoz, ezért csak a korábbi évek eljárásaival tudtuk összehasonlítani a mostaniakat.)
A tankönyvminősítésre vonatkozó adatokat az eljárást lefolytató Oktatási Hivatal azzal kommentálta, hogy az „elbírálás hossza nagyban függ a kiadvány terjedelmétől, valamint attól, hogy a kirendelt szakértő rendelkezik-e előzetes ismeretekkel a tankönyv vonatkozásában”. A sietséget azzal indokolták, hogy „az Oktatási Hivatal - a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan - az idei évben is kiemelt figyelmet és erőfeszítést fordított arra, hogy a tankönyvvé nyilvánítási eljárások zöme az iskolai tankönyvrendelés kezdetére lezáruljon, annak érdekében, hogy az iskolák minél több tankönyv közül választhassanak”.
Tankönyvpiaci információink szerint politikai nyomás is szerepet játszhatott abban, hogy az Oktatási Hivatal mindent megtett annak érdekében, hogy az állami kiadók tankönyvei a határidőig zöld jelzést kapjanak.
Az is nehezen érthető, hogy miért ennyire későn adták be akkreditáltatni a kiadók ezeket a tankönyveket. Miután az állam EU-s pénz segítségével lenyúlta magának a tankönyvpiacot, kivont sok népszerű tankönyvcsaládot, gyakorlatilag monopolhelyzetbe került, és 960 fősre hizlalta fel a tananyagfejlesztésért is felelős háttérintézetét, a már több mint két éve ismert tantervek ellenére is csak ilyen körülmények között szereztek engedélyt a könyveiknek.