Az eddig ismert legősibb és legprimitívebb teknős megkövesedett maradványait fedezték fel a kutatók egy dél-németországi kőfejtőben: a 240 millió évvel ezelőtt élt hüllő gyíkszerű felmenőinek külső jegyeit és számos, alakulófélben lévő teknősjellegzetességet is magán hordozott - írta az MTI.

A húsz centiméteres triászi hüllő a Pappochelys nevet kapta, amely a teknős-családfán elfoglalt helyére utalva annyit tesz:

„A Pappochelys két szempontból is hiányzó láncszemet jelent. Jóval idősebb, mint az eddig ismert teknősök és a felépítése is primitívebb, a test különböző régióinak ősi változatait mutatja” - magyarázta Rainer Schoch, a stuttgarti Természettudományi Múzeum paleontológusa.

A mostani felfedezés megfosztja a legősibb teknős titulusától a hüllők Odontochelys nemzetségét. A Kínában felfedezett Odontochelys már alakulófélben lévő, a 20 millió évvel öregebb Pappochelys csak nagyon kezdetleges háti teknővel rendelkezett. A mellvértet, azaz a hasoldali teknőt is csupán vastag, bordaszerű csontok alkotják, amelyek több helyen elkezdtek összeforrni.

A 18 fosszíliából ismert Pappochelysnek hosszú farka, széles törzse és csőr helyett gyíkszerű koponyája volt, számos, szögre hasonlító foggal, amelyek alkalmasak voltak rovarok és kisebb gyíkok elfogyasztására. Az őshüllő édesvizű tó mellett élt és a farkát úszáshoz, a lábait a vízben való kormányzáshoz használhatta.

A Pappochelys, mint átmeneti fejlődési formákat megtestesítő állat, rengeteg információval szolgál a hüllők evolúciójáról. 10 millió évvel előzte meg az első dinoszauruszokat, ám így is számtalan veszély leselkedett rá. Az élőhelyéül szolgáló tó legnagyobb ragadozója az ötméteres kétéltű, a Mastodonsaurus volt, míg a szárazföldet a hatméteres Batrachotomus uralta.