Nemrég robbant a hír: hosszas tökölés után 2015 szeptemberében valóban jön az új helyesírási szabályzat, amiről eddig körülbelül annyit lehetett tudni, hogy kész lesz, amikor kész lesz, fontos változások viszont nem lesznek benne. A szabályzat megmarad ugyanolyan úri huncutságnak, mint eddig is volt, a nem hivatásszerűen a nyelvvel foglalkozók továbbra is nehezen értik majd meg a nyakatekerten megfogalmazott szabályokat (például a mozgószabályként emlegetett szabálycsoportot). Több mint tíz év alatt az apró változások helyett mondjuk lehetett volna azon dolgozni, hogy a vendéglátós, aki laikus a helyesíráshoz, helyesen írjon az étlapján. A cél ez volt, sok szó írásában alkalmazkodtak ahhoz, ahogy a tömeg ír, de a szabályok megfogalmazása továbbra is közelebb van a tudományos szakzsargonhoz, így a többség csak kötelező darabnak teszi majd a polcra a 12. kiadást.

De nézzük, mit lehet tudni az új szabályzatról. Nem sokat, és azt sem véglegesen megerősítve. Már 2008-ban szivárogtak részletek, kiderült, hogy az árboc mostantól árbóc, mégis hét évet kellett várni, hogy az új szabályzat és a szótár megmássza a bürokrácia összes fokát, átmenjen a bizottságokon és albizottságokon. 

Pár hónappal a bevezetés előtt sem vagyunk sokkal okosabbak: minden, amit tudunk, egy 2014-es állapotokat tükröző, az új szabályzatról készült tanulmányból [PDF] származik, meg a jó pár évvel ezelőtti szivárogtatásokból – a kettő meg néha ellentmond egymásnak. Azért összeszedtük a legfontosabb (várható) változásokat. Van, amire csak a nyelvészek izgulnak rá, néhány dolog viszont a mindennapokban is meglátszik majd. Kihagytuk azoknak a szabályváltozásoknak a nagy részét, amiket eddig a Magyar Tudományos Akadémia nem szabályozott, most viszont átveszi az Osiris-féle Helyesírás (Bp., 2004) megoldását.

Lesznek szavak, amiket máshogy írunk

Pont. Mert az akadémikusok ezt mondták – illetve mostantól a szabályzat igazodik ahhoz, hogyan ejtettük, írtuk (az eddigi szabályok szerint rosszul) bizonyos szavainkat. Egyszerűen máshogy lesznek a szótárban. Talán ez az a változás, ami a legtöbb embert érinti: ha a közízlés ellenére megtanulta, hogy kell helyesen írni, akkor most tanulhatja újra, ha meg mindig is magasról tett rá, hogy az immunist valójában immúnisnak kellene írni, a sámánizmust meg samanizmusnak (ékezetek nélkül), akkor mostantól jól fogja írni.

Ugyanígy, egy tollvonással, a kiejtéshez igazodva lesz mostantól az burából búra, a bedekkerből bédekker és a reverzíbilisből reverzibilis. Jelentésváltozás miatt szeptembertől egybeírjuk a nagyratörőt és a tenyérbemászót – ezeket eddig raggal jelölt határozós kapcsolatnak tekintette a szabályzat, és különírta, mint például azt, hogy eszébe jut vagy fején talál. 

A legmegfoghatatlanabb szótári változás azokhoz a szavakhoz kapcsolódik, amiket mostantól azért írunk a szabályzattól eltérően, mert a szaknyelv máshogy írja. Így lesz az első fokú ítéletből elsőfokú ítélet – ezt mondjuk az korábbi szabályzat felturbózott, korszerűsített változata, az Osiris már így hozta, viszont hozzájárul a szakzsargon burjánzásához. A fekete dobozból mostantól feketedoboz lesz, a paraolimpiából paralimpia (a szövegszerkesztők beépített helyesírás-ellenőrzője eddig is az utóbbit fogadta el), a szabad versből szabadvers, a vegyes úszásból meg vegyesúszás. 

Voltak szavak, amiket eddig egyszerűen hibásan írtunk, ha a szótárakra hallgattunk, ezeket most újraszabályozzák: ezért az örökkön-örökké mostantól örökkön örökké, kötőjel nélkül, a setesuta szintén megszabadul a kötőjeltől, mostantól egybe kell írni. 

Az alább kinyitható táblázatban szedtük össze az összes szót, amiről tudni lehet, hogy megváltozik. 

A kötőjelpokol folytatódik

A kötőjeleket amúgy mindenki a pokolba kívánja, nagyon sok szabály vonatkozik rájuk, megjegyezni nagyjából lehetetlen az alkalmazásukat, sokat meg igazából nem tesznek hozzá a helyesíráshoz. Főleg a nagykötőjel, amiről olvasóink nagy része valószínűleg nem is hallott, és ezért nem is nagyon hibáztatható. A géptípusokat például eddig nagykötőjellel kellett írni: MiG–21, F–16, Apollo–11 ( - ezt a kötőjelet meg csak azért tettem ide, hogy látszódjon a különbség).

Na, ennek vége: az új szabályzat kimondja, hogy – az ész megáll! – a géptípusok nevét a gyártók határozzák meg, nem a szabályzat. Mintha amúgy nem kellene a helyesírás szerint írni, erről szól az ősi Iphone vs. iPhone hitvita is. Örülhetnénk, egy hülye szabállyal kevesebb. Azonban az Akadémia egyik kezével ad, a másikkal elvesz: a 141. szabály c) pontját kiegészítették azzal, hogy

A szaknyelvben bizonyos esetekben nem kifogásolható (az értelem pontos tükröztetése érdekében) a nagykötőjel használata sem. 

Szóval eddig legalább tudtuk, hogy a gépneveknél nagykötőjel kell, mostantól viszont tudjuk, hogy ott nem, viszont bárhol máshol, ahol a szaknyelv nem kifogásolja, használhatjuk. Legalább van egy példa is: mostantól nem fény-árnyék hatás, hanem fény–árnyék hatás. Remek.

A fenti logika alapján az új helyesírás már azt sem határozza meg, hogy kell írni a postai címzést (ez a posta hatásköre!) és az asszonyneveket (ez meg a fene tudja, kié). 

Nagybetűvel Minden Sokkal Komolyabb

Az enyhítések tényleg a nyelvhasználatot próbálják követni, viszont van olyan dolog, amivel egyértelműen átestek a ló túloldalára a szabályzat készítői: alaposan benyaltak a jogásznyelvnek azzal, hogy mostantól Mindent Lehet Nagy Kezdőbetűvel Írni, Amit a Jogászok Szeretnek Úgy. Mostantól nincs kötelező kisbetűzés, hanem az új szöveg szerint:

A köznevek nagybetűs kezdése nem szokásos a magyar írásgyakorlatban, kivéve a hivatalos iratokban (például: Alperes, Felperes, Eladó, Vevő, Szerző).

Kicsit olyan, mintha a jogászok és hivatalnokok lázadásától tartva nem mertek volna erős szabályokat alkotni az MTA nyelvészei, ezért teleszórták a szabályzatot (egy szabályzatot, Jézus!) olyan szavakkal, hogy: helyesebb, ajánlatos.

Az intézmények kisebb egységeinek típusukra utaló megnevezését helyesebb kis kezdőbetűvel írni.

Azaz mostantól jöhet a tisztelt Bíróság meg a főméltóságú Hivatal.

A nem állandó jelleggel működő bizottságokra stb. utaló szavakat, szókapcsolatokat szintén ajánlatos kis kezdőbetűvel írni.

Sőt, 

A rendezvények, rendezvénysorozatok, társadalmi és politikai mozgalmak, programok stb. nevét ajánlatos kis kezdőbetűvel írni.

A legnagyobb káosz pedig csak most jön: van olyan szabály, amit belső használatra máshogy javasol az Akadémia, mint nyilvánosan (teljesen életszerű, hogy ezeket kicserélik majd, amikor nyilvános lesz egy dokumentum):

188. d) az intézmény típusát jelölő szavakat (minisztérium, egyetem, hivatal, intézet, iskola, vállalat, üzem, rendőrkapitányság stb.) ajánlatos kis kezdőbetűvel írni, amikor valamely szövegben egy bizonyos intézményre utalnak, bár belső használatra az alkalmi tulajdonnevesülésből fakadó nagy kezdőbetűs írás is elfogadható.

Például: Földrajztudományi Kutatóintézet, de: a kutatóintézet kidolgozta vs. a Kutatóintézet kidolgozta; Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, de: a bizottság véleménye szerint vs. a Bizottság véleménye szerint. Brutális.

Sokkal logikusabb, hogy az eddig alapvetően ún. vegyes írásmódú mozik (Toldi mozi), vendéglők (Gundel étterem), eszpresszók, üzletek, fürdők (Rác fürdő), temetők (Farkasréti temető), lakóparkok, szállodák, panziók, termek stb. nevének minden tagja kezdhető nagybetűvel, például: Corvin Budapest Filmpalota, Rózsakert Bevásárlóközpont, Szt. Lukács Gyógyfürdő és Uszoda, Fiumei Úti Sírkert, Erzsébet Szálloda, Platán Panzió, Kossuth Rádió, Csontváry Terem, Derkovits Terem. 

Szívatják az iskolásokat

Valószínűleg a szótárkészítő lobbi állhat a betűrendbe sorolás megváltoztatása mögött, mert, bár értelme semmi, a tanulókat zseniálisan lehet szívatni vele. Mostantól helytelen az összes betűrend, amiben azonos alakú szavak vannak, és nem ezt a rendszert követi; azaz – elvileg – újranyomható az összes hibás szótár és lexikon. Más magyarázatot nem nagyon találunk arra, mire jó ez:

„A betűrendbe sorolás szempontjából nem teszünk különbséget a kis- és a nagybetűk között.

Ha azonban két besorolandó egység között csupán ebben a vonatkozásában van különbség, akkor a kis kezdőbetűs szó megelőzi a nagy kezdőbetűst, például: jácint, Jácint, szűcs, Szűcs, opera, Opera, viola, Viola.”

Eddig ugye teljesen mindegy volt, hogy viola vagy Viola, írhattuk akármilyen sorrendben. 

Szintén az iskolai nyelvtankönyvek kedvenc példái közé tartozott a Bernadett -> Bernadettel forma, ahol egyszerűsödés történt az eddigi szabályzat szerint, mivel keresztnévről van szó. Családnevekre viszont nem vonatkozott ugyanez, ott kötőjelezni kellett, például: Széll-lel. Mostantól viszont nem lesz különbség, minden tulajdonnév toldalékolására ugyanaz vonatkozik majd: nincs egyszerűsítés, azaz Bernadett-tel.

Jó hír viszont, hogy a dátumok írása egyszerűsödik: „1. vagy 1-je, 1-én vagy 1- jén, 1-ig vagy 1-jéig stb. Az elseji vagy elsejei szóalak számjeggyel írva: 1-i vagy 1-ji vagy 1-jei.” Azaz mindegyik alak elfogadható lesz, nem csak például az eddig helyes 1-ji.

És mostantól az óra-percet is lehet majd úgy írni, ahogy eddig mindenki írta: 13:43. Valószínűleg nem sokan tudták, hogy eddig valójában a 13.46 alak volt a helyes.

Nem túl észszerű 

A helyesírás új kiadásával kapcsolatban a legtöbbet idézett változás az úgynevezett képzőszerű utótagok helyesírásához kapcsolódik. A 132. pont szerint (ellentétben az eddigi írásmóddal)

A -fajta, -féle, -nemű, -rét, -rétű, -szerű stb. utótagot a közszókkal egybeírjuk, például: másfajta, tízféle (de: 10-féle), többféle, egynemű, negyedrét, sokrétű, gipszszerű , nagyszerű.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ésszerűt eddig így írtuk, mostantól pedig két sz-szel fogjuk, észszerűnek. 

A szótagszámlálás csak bonyolultabb lett

A magyar nyelv egyik legbonyolultabb szabálya a szótagszámlálási: külön kezeljük a szóösszetételeket, többszörösen összetett szavakat, ezeknél előbb-utóbb beköszönt a fent már ismertetett kötőjelpokol. Mindenki azt várta, hogy az új szabályzat egyszerűsíti majd a többszörös összetételek helyesírását. Tévedtünk, egy kicsit még bonyolultabb lett a dolog.

A Wikipédia így fogalmazza meg a szabály lényegét: „A szótagszámlálás szabálya vagy szótagszámlálási szabály az AkH. 138. pontjában ismertetett helyesírási szabály (olykor hatszótag-szabálynak, valamint – némileg félrevezető módon – 6:3-as szabálynak is nevezik). Ez a szabály arról rendelkezik, hogy a túl hosszúra nyúló összetételeket – többnyire a két fő összetételi tag határán – tagolni kell.”

Azaz, ha valami 

• 6-nál több szótagból és
• 2 elemnél többől áll,

kötőjelet teszünk.

Egyszerűnek tűnik? Nem az: először is, mi a szótag?

Ez még viszonylag könnyen meghatározható: egy hang vagy hangcsoport a szóban; általában egy magánhangzóból és egy vagy több mássalhangzóból áll. De mi a szóelem, mi számít önállóan annak (tehát számolni kell)? A tőszavak: ez egyszerűnek tűnik, de azok is, amiknek önálló használata a történelem során már elhomályosult, legalábbis nagyon gyakran eleve összetett szavakban fordulnak elő, így nem könnyű észrevenni őket (például a hó*nap ilyen). Ez az aprónak tűnő különbség több szabályra kihat, például az -s képzős mellékneveknél csak az egyszerűeket írjuk egybe, így lesz egynapos, viszont egy hónapos (mivel utóbbi már összetett szó).

Szintén önálló szóelemnek számítanak az idegen szavaknak – a 11. kiadás megfogalmazása szerint – csak a  magyarban önállóan is használatos elemei, centi-, deci-, extra-; itt hoz egy kisebb változást az új szabályzat, ami inkább követi az Osiris trendjeit: mostantól a 139. pontnál ott lesz, hogy „Az idegen szavakat és előtagokat akkor tekintjük külön összetételi tagnak, ha önállóan is használatosak, például: miniszoknya, miniszoknya-viselet, vagy ha önállóan is használatos utótag járul hozzájuk: antialkoholista, antialkoholista-klub, biotechnológia, biotechnológia-ipar; stb.”

Emellett önálló szóelemnek számítanak a két vagy több szótagos igekötők, például előadás, előrelépés, visszafizetés, és a képzőszerű utótagok, például -fajta, -féle, -szerű.

Ha még nem vesztettük el teljesen a fonalat, akkor ideje megtudni, hogy nem számítanak önálló szóelemnek az egy szótagos igekötők, például ki-, be-; azok az idegen előtagok, amelyekhez önállóan nem használt utótag járul (például az interferencia, mivel ferencia nincs a magyarban), és azok az elemek, amelyeknek külön jelentése már nem átlátható (például a televízió szóban lévő vízió, ezért a televíziókészülék egyben van).

Ezt az egészet toldja meg az új szabályzat még azzal, hogy „Szótagszámon az összetett szó jel és rag nélküli alakjának szótagszámát értjük. [...] A képző – az -i kivételével – beleszámít a szótagszámba.” Azaz korábban a gépjárművezetőt egybeírtuk, míg a gépjármű-vezetői már külön volt. Ennek vége: mostantól a gépjárművezetői is egyben lesz, ahogy a vendéglátóipari (a szakközépiskolák repesni fognak az örömtől) és a magánnyugdíjpénztári is elhagyja a kötőjelet. Már ha még vannak ilyen intézmények.

Mi tartott ezen ennyi ideig?

Idővonalra gyűjtöttük, mi történt 2003 ősze és 2015 között, hogy dolgoztak az akadémikusok, kinek kellett rábólintania az új szabályzatra.

Ennél azért többet vártunk

Az új helyesírásról szóló tanulmány ezzel az optimista kijelentéssel zárul:

A bizottság célja az volt, hogy nagyobb változtatások nélkül, jobban érthető, könnyebben használható, bizonyos mértékig rugalmasabb szabályzatot és modernebb szótárt adjon az olvasók kezébe. Reméljük, hogy törekvésünk sikerült.

A szabályzatba sok apró módosítást pakoltak még a cikkben részletezetteken kívül, de ezeket nem véletlenül hagytuk ki: vagy már eleve így kerültek a gyakorlatba, és az új kiadás csak követi a nyelv változásait, vagy még egy lépéssel hátrébb tart, és az Osiris-féle Helyesírást követi. Lényegi változás a 12.  kiadásban nincs, igazából nem is teljesen érthető, miért hívják egyáltalán új kiadásnak. Arról nem is beszélve, hogy a szabályok megfogalmazása semmit sem egyszerűsödött, sőt, van, ahol bonyolultabb lett, ezen pedig nem sokat dob, hogy a szószedetből elhagytak olyan szavakat, amiket már rég nem használunk: magát a szabályzatot ettől még nem könnyebb megérteni. 

Még szerencse, hogy 2015 szeptembere és 2016 szeptembere között a 11. és a 12. kiadás is érvényben marad majd, úgyhogy az ésszerűt egy évig úgy írjuk, ahogy akarjuk.