Egy szuperszámítógépes szimuláció szerint az univerzum nagyon távoli tartományaiban két nagyságrenddel is kevesebb galaxis lehet, mint azt eddig feltételezték. A Hubble űrtávcsővel készített felvételek alapján azt gondolhatnánk, hogy az univerzum legtávolabbi tartományait galaxisok tömege népesíti be, de az új eredmény alapján viszont a legtávolabbi galaxisok száma lehet, hogy csak százada az eddig becsült értéknek.

A kutatás vezetője, Brian O’Shea (Michigan State University) szerint a korábbi becslések a korai univerzum halvány galaxisainak számát a Hubble-űrtávcsővel valójában megfigyelhető fényes galaxisok számának 100-1000-szeresére becsülték, de ez az arány inkább a 10-hez lehet közelebb.

O’Shea és munkatársai a National Science Foundation (NSF) Blue Waters szuperszámítógépével szimulálták a korai univerzum galaxisformálódását. Egyszerre több ezer galaxis keletkezését és fejlődését követték nyomon, figyelembe véve a gravitációs és a sugárzási kölcsönhatásokat. Az eredmény a fényes galaxisok esetében megfelelt a megfigyelésekből származó eloszlásnak, de nem mutatta a galaxisok számának csökkenő fényességgel való korábban jósolt exponenciális növekedését. Ahelyett, hogy meredeken emelkedett volna, a fényességeloszlás alsó végén a lefutás egészen lapos volt.

A szimuláció eredményét a James Webb Űrteleszkóppal lehet majd tesztelni, de ezt a tervek szerint csak 2018 végén állítják pályára. A sokkal korszerűbb technológiával a kutatók még a Hubble űrtávcső felvételeinél is részletesebb képet kaphatnak a mélyűrről.

Michael Norman, a kutatócsoport egyik tagja szerint a legtávolabbi galaxisok esetében a Hubble csak a jéghegy csúcsát látja. A James Webb jobb képet fog szolgáltatni róluk, bár a látómezeje sajnos viszonylag kicsi lesz, így a megfigyelési eredmények értékelésénél figyelembe kell majd venni a galaxisok számának irány szerinti statisztikai változásait is.