Valami nagy állat van a csatornában!

- kiáltott fel a néhai Gerald Durrellen nevelkedett bennem lakó természetbúvár, és ezzel a lendülettel le is ugrottam a 41-es villamosról a Rózsavölgy alsó megállónál, hogy közelebbről is megnézzem a Hosszúréti-patak partján lakmározó LÉNYT. Ami biztosan nem patkány, ennyit a suhanó villamosról is meg lehetett állapítani.

A sínek mellől már látszott, hogy egy hód (Castor fiber) van a vízben, ahol eddig csak kisebb halakat, vadkacsákat, nagyobb üdítős palackokat és egyéb szemetet láttam. Egyébként ebből a patakból duzzasztották fel a Kána horgásztavat, és az onnan átszökő apróhalakra néha rárabolnak, akik nem tudnák megfizetni a tónál pecázást.

A talpfák közötti kövek hangos csikorgása elriasztotta az állatot, gyorsan a vízbe vágta magát, de a hód elég nyugodt természetű, így miután megkerültem a patakot, még le tudtam filmezni, ahogy kényelmes tempóban a Duna felé tempózott.

Azonnal írtam a WWF-nek, és már elképzeltem egy jó kis mentőakciót, melyben a gonosz városlakóktól kell megmenteni a cuki kis gátjával minden kertet elárasztó hódcsaládot. A természetvédők azonban lelomboztak, hogy nem lesz itt semmilyen vadvilág. 

„A hódok fiatal egyedei a tavaszi hónapokat követően indulnak vándorlásnak, hogy párt keressenek és letelepedjenek. A vándorlás olykor nagyon hosszú, több tíz kilométeres is lehet, miközben lakott településeket is keresztezhetnek a hódok. Kissé meglepő lehet, hogy egy sűrűn beépített városban is megjelennek egy csatorna partján, de erre a korábbiakban is volt már példa.” - közölte Gruber Tamás, a WWF Magyarország vizesélőhely-védelmi programjának vezetője, és részt vett a hódok hazai visszatelepítésében. 

Valószínűleg ez a rózsavölgyi hód is éppen vándorol és könnyen lehet, hogy hamarosan már külterületen fog megjelenni.