A New Horizons űrszonda csaknem tízéves utazás után napokon belül eléri a Plútót. Az eddigi felvételek szerint a Plútó egy vörös törpebolygó, változatos felszínnel.
A NASA New Horizons űrszondája egyre közelebb kerül a Plutóhoz és holdrendszeréhez. A még hátralévő, több millió kilométeres távolság ellenére a szonda egyre részletesebb képeket készít a törpebolygóról és annak legnagyobb holdjáról, a Charonról. A felvételek változatos felszínű égitesteket mutatnak, amik bőven adtak okot a töprengésre a New Horizons kutatócsoportjainak.
A Pluto és Charon felszíni színeit mutatja be a következő animáció. A felvételeket a New Horizons LORRI (Long-Range Reconnaissance Imager) kamerája készítette, a Ralph nevű multispektrális képrögzítő által meghatározott színek összekombinálásával készült. A felvételeket a szonda 2015. június 23. és 29. között készítette, miközben a Plútótól mért távolsága 24 millió kilométerről 18 millió kilométerre csökkent.
Egészen rendkívüli, hogy már ilyen sok részletet látni ebből a nagy távolságból és különösen figyelemreméltó, hogy mindkét égitestnél mennyire jól láthatóak már a részletek, s ez biztosan fokozza étvágyunkat (tudományos kíváncsiságunkat) azzal kapcsolatban, ami még csak ezután tárul elénk.
– mondta William McKinnon, a geológiai és geofizikai kutatócsoport tagja.
Az alábbi képen látható a Pluto és Charon felszíni részletei 160 km felbontással figyelhetőek meg a New Horizons LORRI kamerája által 2015. július 1-én, mintegy 16 millió kilométer távolságból készített felvételen. A rálátás szöge nagyjából ugyanaz, mint a július 14-i megközelítés idején.
A LORRI nagyfelbontású fekete-fehér képei és a Ralph színadatainak kombinálása azt mutatja, hogy a Plútó egy vörösesbarna színű törpebolygó. Mivel a Marsot szokták vörös bolygóként emlegetni, a New Horizons kutatói a Plútót a Naprendszer egy másik vörös bolygójának is nevezik a két égitest hasonló színe miatt.
A Plútó vörös színe valószínűleg a a Naprendszer külső vidékein gyakori tholin vegyület miatt alakulhatott ki. A tholin a tintahal görög nevéből (tholos) ered, amit latinul Sepia officinalisnak hívnak; az elnevezés a szépiafesték barnásvörös árnyalatára utal.
A világűrben ultraibolya sugárzás vagy nagy energiájú kozmikus sugárzás hatására etilén, etán, acetilén, hidrogéncianid és más egyszerűbb molekulák és pozitív ionok benzolt, illetve más szerves molekulákat formálnak. Ezek sokszor aeroszolt alkotva polimerré állnak össze és lerakódnak az égitestek felszínén. Ez a folyamat még az olyan, ritka légkörű égitesteken is működik, mint amilyen a Plútó.
A New Horizons megfigyeléseiből a Plútó vörösesbarna színének magyarázatára az amerikai Johns Hopkins Egyetem kutatói laboratóriumban előállították a Plútó felszínét borító legvalószínűbb tholin vegyület földi laboratóriumi modelljét.
A Plútóról és holdjairól az eddigi legrészletesebb képeket majd július 14-én fogjuk meglátni; a New Horizons ekkor kerül a legközelebb az égitestekhez. Az űrszonda pályáját úgy tervezték meg, hogy a Plútó körül, a holdak pályasíkjában esetleg meglévő törmelék, porgyűrű szemcséivel, kisebb, addig nem ismert holdakkal, meteoroidokkal (1-100 méteres tömbökkel) való ütközés valószínűsége a lehető legkisebb legyen. Az űrszonda ezért a közel egy síkban keringő holdak pályáira majdnem merőleges irányban fog átszáguldani a holdrendszeren.
A New Horizons néhány hete készített felvételei alapján nincs semmilyen porgyűrű, sem addig ismeretlen további kis hold a Plútó körül. Ezt a Herschel űrteleszkóppal magyar kutatók által végzett független megfigyelések is megerősítették.
Megmutatjuk a New Horizons pontos menetrendjét is – először képen, aztán szövegben. Íme: