A szakmegszüntetési hullámnak váratlanul lett áldozata a nemzetközi társadalomtudományok között meghatározó kulturális antropológia ötéves képzése. Az Index információi szerint nem sokkal a döntés előtt még úgy tűnt, nincs veszélyben az antropológia alapképzés, majd mégis az jelent meg, hogy a jövő évtől már nem vehetnek fel új hallgatókat.

A politikai döntés híre váratlanul érte a tudományág nemzetközi testületeit is. Néhány napja André Singer, a brit Royal Anthropological Institute elnöke nevezte meglehetősen rövidlátó politikának, hogy a migrációs krízisek és a vallási intolerancia erősödésének idején éppen azt a területet hozzák Magyarországon kritikus helyzetbe, amelyik fókuszáltan foglalkozik efféle problémákkal — tudományos, és nem politikai alapon.

Most pedig az ezen a területen a világ legnagyobb szakmai szervezetének számító, 11 ezer tagot tömörítő amerikai ernyőszervezet, az American Anthropological Association (AAA) nevében annak elnöke és vezérigazgatója fordult levélben Balog Zoltán EMMI-miniszterhez. Ebben határozottan kiállnak a Magyar Kulturális Antropológiai Társaság állásfoglalása mellett, és velük együtt azt kérik, hogy a kormány vonja vissza a szakmegszüntetésről hozott határozatát, és folytassanak érdemi konzultációt a szak és a szakma jövőjéről Magyarországon.

Az angol nyelvű levélben az antropológia jelentőségéről is mondanak néhány alapvető, de ezek szerint nem feltétlenül evidens mondatot. Egyebek mellett ezt írják:

„Az antropológusoknak nyújtott képzés számos területen óriási értékkel bír és kulcsfontosságú a globális kapcsolatok világában. Miközben az antropológusok jelentős része az emberi állapotról szóló tudás bővítésén fáradozik, egyre többen az egészségügy és az oktatási rendszerek fejlesztésén, a környezeti fenntarthatóság előmozdításán, a kulturális örökség védelmén, a világszintű egyenlőtlenségek mérséklésén dolgoznak.”

Miközben — mint azt korábbi cikkünkben kicsit részletesebben is írtuk — az antropológia Amerikától Nyugat-Európáig az egyik legfontosabb, a mai kulturális és társadalmi folyamatokkal foglalkozó tudományág, és tényleg nagyon különböző területen alkalmazzák a művelőit, Magyarországon sokan még nem igazán tudják, mivel is foglalkozik tulajdonképpen — nyilván részben azért, mert nálunk csak 1989-ben jelenhetett meg ez a szak .

Talán ehhez a helyzethez próbált az American Anthropologist Association igazodni, amikor Balog miniszternek készségesen felsorolt néhány viszonylag ismert embert, akik antropológiát tanultak. A szakma nagyjai helyett inkább olyanokat említettek meg, akiknek valószínűleg nagyobb az ismertsége:

„Egy antropológus irányítja a Világbankot” — utalnak Jim Yong Kimre, „egy antropológus nevelte fel az Egyesült Államok elnökét”, és „egy antropológus lesz az örökösödési rend szerint Anglia következő királya” — írják. Ez természetesen mind igaz, más kérdés, hogy Károly hercegnek talán nem annyira vonzó az imázsa ahhoz, hogy vele próbáljon meg valaki eladni bármit is, de mondhattak volna egy sor másik híres celebet Tracy Chapmantől Hugh Laurie-án át Kurt Vonnegutig — igaz, utóbbi megbukott antropológiából a Chicagói Egyetemen. (Ha akar, nézegessen további antropológus hírességeket a tengerentúlról errefelé.)

A tekintélyes nemzetközi szervezet vezetői a levelük végén írnak egy elég fontos, általánosabb jelentőségű mondatot is azzal kapcsolatban, hogy szerintük mi alapján érdemes megítélni egy egyetemi képzés hasznosságát. A bölcsész munkanélküliséggel időnként a statisztikákkal szembemenve is érvelő magyar szakpolitikusoknak is érdemes lehet figyelni rá:

„Gyakran hallani, hogy a fiataloknak manapság késznek kell lenniük arra, hogy többször is megváltoztassák a karrierjüket - nem csak a munkahelyüket, de a karrierjüket is - az aktív életszakaszuk során. A globális verseny korában az élethosszig tartó tanulásra való felkészítés sokkal fontosabb célja a felsőoktatásnak, mint az, hogy nagy erőfeszítéssel kiképezzük őket a diploma utáni első munkahelyükre.”