A leopárd a legjobban elterjedt nagymacska a Földön, a szubszaharai Afrikától Szibériáig előfordul. Legkülönlegesebb fajtája a fekete párduc, ami Malajziában él, és a nevéhez hűen fekete a bundája a jellegzetes sárga-fekete foltok helyett, amelyek annyi csodálatosan ízléstelen ruhadarabot és lakberendezési rémálmot ihlettek az elmúlt évtizedekben.

A sima fekete szőrzet kialakulásának evolúciós okát máig nem sikerült kideríteni, egy elmélet szerint ez biztosítja a legjobb rejtőszínt vadászat közben éjjel a maláj dzsungelben, de ez sem ad magyarázatot arra, hogy a világ összes többi dzsungelében miért nem alakult ki ugyanez. Egy másik teória szerint egyszerű véletlen történt: 74 ezer éve a Toba szupervulkán kitörése az egész Maláj-félszigeten kipusztított szinte minden állatot, és az egyetlen túlélő párducpopulácó, ami aztán újra benépesítette a területet, véletlenül éppen hordozta a melanizmus génjét.

A melanizmus ugyanis az oka a fekete bundának. Ez éppen ellentéte az albinizmusnak: az albínóknál hiányzik a pigmenteket termelő melanin a szervezetből, a melanizmusnál pedig túlburjánzik, és mindent feketére fest.

Az állatvilágot infrakamerákkal megfigyelő kutatók az automata kamerák képein meglepetten vették észre, hogy valójában a fekete párducnak is vannak foltjai, csak azok a látható fény tartományában ugyanolyan feketének tűnnek, és összemosódnak. Az elsőre vicces, de a gyakorlatban semmire nem alkalmazható hír meglepő módon nagyon jól jön az állatvédőknek. A párducok mintázata ugyanis egyedi, mint az ujjlenyomat - és ez alapján lehet felmérni az egyes populációk nagyságát, azok vándorlását, szaporodását, vagy éppen csökkenését. A maláj fekete párducok esetében mindez szinte lehetetlen volt, hiszen az állatvédők egyszerűen nem tudták megkülönböztetni az egyes példányokat egymástól. Most az infrakamerás felvételek segítségével erre is lehetőség nyílik, és a felmérések utat nyithatnak a hatékonyabb állatvédelmi programok felé.