A jegesmedvék természetes élőhelye, az Északi-sarkvidék jégmezői a klímaváltozás miatt egyre gyorsabb ütemben zsugorodik. Emiatt pedig egyúttal nemcsak a vadászterületük mérete csökken, hanem a vadásznivaló, a fókák is egyre északabbra húzódnak. A jégtakaró olvadásának így közvetlen eredménye, hogy a jegesmedvék egyre hosszabb időszakokat kényszerülnek táplálék nélkül átvészelni. Az viszont kérdéses volt, hogy ez mennyire is viseli meg az állatokat, tudnak-e valamilyen módon alkalmazkodni a koplaláshoz. A kutatók erre találtak most választ.

Egyes elméletek szerint a jegesmedve az ínségesebb időkben képes lehet egy járó hibernációnak nevezett pszichológiai állapotba lépni, amelynek köszönhetően mutat ugyan némi fizikai aktivitást, de a táplálékszükséglete minimálisra csökken. Az elképzelés szerint ilyenkor a maci testhőmérséklete jelentősen leesik, az anyagcseréje pedig lelassul, amivel energiát tud spórolni. Mindeddig hiányzott azonban az átfogó vizsgálat az elmélet tesztelésére.

A kutatás arra jutott, hogy bár valóban lehűlnek és lelassulnak a jegesmedvék a fő vadászidényüknek számító nyári időszakban, ez mégsem jár együtt jelentősen megváltozó anyagcserével. Vagyis bármennyire örültek volna neki a jegesmedve-kutatók, sajnos úgy tűnik, ezeket az állatokat is ugyanolyan mértékben viseli meg a koplalás, mint bármely másik fajt.

A jegesmedve-vizsgálat egyébként macerás folyamat. A kutatást vezető John Whiteman elmondta, hogy helikopterrel követték az útjukat, majd kábítólövedék segítségével befogták őket. Amíg nem tudtak mozogni, mindenféle vizsgálatot elvégeztek rajtuk a kormegállapítástól az aktuális állapotuk felméréséig. Ezután felszerelték őket különféle műszerekkel, amelyekkel mérni tudják többek között a hőmérsékletüket, az aktivitásukat, útvonalukat. A medvekövetés másfél évig tartott, és az egyik résztvevő tudós, Merav Ben-David szerint logisztikailag olyan intenzív volt, hogy talán soha nem fogják megismételni.

Független kutatók is egyetértenek abban, hogy a kutatás nagyszabású és eredményes volt. Az eredmények viszont csak azt erősítik meg, hogy

és az anyagcsere-változásuk mértéke nem elég ahhoz, hogy megvédje őket az éhenhalástól, ha tovább fogy a természetes élőhelyük és táplálékforrásuk.