Korábban arra kértük a napelemes rendszerrel rendelkező olvasóinkat, hogy írják meg, milyen tapasztalatokat szereztek azóta, hogy feltetették a rendszert a tetőre. Érdekes válaszokat kaptunk, a legtöbb összecseng, de azért szép szórás van a véleményekben.
Kezdjük a legfontosabbal, az árral. Írt nekünk felhasználó és telepítő cég is, nagyjából 500 ezer forintba kerül 1 kW névleges teljesítmény, ami kb. 1100 kWh áramot termel meg egy évben. Egy átlagos, négytagú család fogyasztásának fedezéséhez 3-4 kW-os rendszert ajánlanak a szakemberek. Tehát kétmillió lesz a rendszer tokkal-vonóval.
A megtérülést kétféleképpen számolják az emberek: 12-18 év közé, illetve a soha környékére. Mindkét csoport egyetért abban, hogy a rezsicsökkentés komolyan, években mérhetően odacsapott a napelemes tábornak. A soha meg nem térülést említő levélírók amúgy főleg abban különböztek az optimista társaiktól, hogy a 300-400 ezer forintos inverter tízévenkénti cseréjét, illetve napelemek teljesítményromlását is beleszámolták a dologba. Ugyanakkor azt is írták sokan, hogy még így is elégedettek a befektetéssel, mert bár egyben soha nem látják viszont a rendszer árát, még így is jobb kamatot kapnak az összegre, mintha a bankba tették volna a pénzt.
A buktatókra és nehézségekre is rákérdeztünk, ebből is nagyjából hasonló tapasztalatokat rajzolt a több tucat levélíró. Legtöbben az áramszolgáltatót említik első helyen, amikor a telepítés nehézségeiről írnak. Annak ellenére, hogy a rendszert egy délelőtt alatt fel lehet furkálni a tetőre, az engedélyeztetés akár három hónapon át is tarthat, ami véletlenül pont egybeesik a törvények által szabott határidő maximumával.
De itt még nincs vége a szolgáltató karót nyelt szabálykövetésének: sokan írták, hogy évközi óraleolvasással nehezíti meg az életüket a cég. Ez azért fontos, mert a rendszerek többsége (a hálózatra termelő, nem szigetüzemű megoldások) általában csak egy teljes naptári év alatt hozzák ki a termelésüket nullára: télen a fogyasztásnál jóval kevesebb, nyáron pedig jóval több energiát termelnek. Ha év közben nézzük meg az adatokat, valószínű, hogy jóval több áramot használtunk fel, mint amennyit megtermeltünk, és ezt az Elmű természetesen ki is számlázza. Sokak szerint ez ellen úgy lehet védekezni, hogy az új rendszer beüzemelését a leolvasási ritmusnak megfelelően intézzük.
Szintén sokan írták, hogy a rendszerek népszerűsége nagyot nőne, ha nem lenne 30 százalék felett az adó és az engedélyeztetés költsége (a nekünk nyilatkozó szakértő szerint a kivitelezők többsége nem kér külön pénzt az engedélyeztetésért, ha komplett rendszert szállít). A támogatást is hiányolták sokan, bár jó néhányan írtak arról, milyen kedvezményes hiteleket és állami programokat vettek igénybe az építésnél, vagy lakáskasszás megtakarításukat költötték napelemre.
Szintén sokan panaszkodtak arra, mennyire nem éri meg túltervezni a rendszert azért, hogy a fogyasztás felett termelt áramot aztán vissza tudjuk tölteni a hálózatba, pénzért. Ahhoz, hogy a plusz termelést kiszámlázzuk, számlaképesnek kell lenni, amire egyéni vállalkozóként, vagy külön céget alapítva van lehetőség, és ez elképesztő macera azért, hogy 14,6 forintos kilowattóránkénti áron adjuk vissza azt, amit mi 41 forintért vennénk.
Sokan így inkább plusz fogyasztókat telepítenek a házba direkt azért, hogy az extra energia ne menjen csak úgy, jószándékuk jeleként vissza a közösbe. Sokan a téli fűtést, illetve a nyári hűtést is így intézik még akkor is, ha ez az egyik legkevésbé hatékony módja az áram felhasználásának. Ez a plusz az, ami az éves áramszámla mellett a gázrezsit is csökkentheti, sokan írták, hogy gázt már csak főzéshez használnak, a fűtést és a melegvizet elektromos szerkezetekkel oldják meg.
A beszámolók szerint nagyon óvatosan kell bánni a többlettermeléssel, muszáj elhasználni az adott mérési időszakon belül, különben eltűnik, mintha sosem lett volna. Volt olyan levélíró, akinek 64 ezer forintot számlázott ki az Elmű, mert bár 2013-ban volt 2500 kWh túltermelése, 2014-ben 1584 kWh-s mínuszban volt.
A napelemek teljesítménye is érdekes dolog, érdemes alaposan utánaolvasni, illetve szakemberekkel felméretni a házunkat. Sokan írták, hogy már egy kisebb, akár egyetlen napelemtáblába beletakaró árnyék is komolyan visszafogja az egész rendszer teljesítményét, így a tető tájolása mellett az is fontos, hogy megnézzük, mi minden vet árnyékot napközben a területre. A nekünk nyilatkozó szakember szerint már léteznek olyan inverterek, amik kiküszöbölik, hogy egyetlen árnyékos panel visszahúzza az egész rendszert, de ezek még újak a piacon. A megoldás lényege, hogy az egyes táblák teljesítményét egyenként optimalizáló eszközt építenek be a rendszerbe, így lehetővé válik, hogy az árnyékolt tábla ne hasson az egész teljesítményre.
Érdekesség, hogy szinte alig valaki erősítette meg azt, hogy a por sokat ront a hatékonyságon – a legtöbben azt írták, hogy nem nagyon kell foglalkozni a tisztítással, ha valamennyire rendszeresen van eső, az megoldja a dolgot. A hó az, amire a legtöbben panaszkodtak, bár összesen egy levélíró volt olyan bátor, hogy nekiálljon télen locsolással eltávolítani a havat a napelemekről.
Egyszer kísérleteztem locsolással januárban, de ettől nem jött le a hó, hanem inkább tömörebb lett, a kezem meg majd lefagyott a művelet közben, nem beszélve a létráról ami nagyon csúszott a hóban. Nem ismétlem meg.
Ezt egyébként szakértőnk is támogatja: egyrészt a hó miatti veszteség elenyésző az egész éves termeléshez képest, másrészt ha már mindenképp vizet locsol valaki a napelemekre, akkor ne csapvizet használjon. "A napelemek tisztításához a lágy víz a jó, a csapvíz után ott marad a vízkő."
Érdekes az is, hogy jó pár olyan olvasó írt, aki maga rakta össze a rendszert a rendelt alkatrészekből. Persze néhányuk ilyen irányú végzettségű mérnök, de azért a megkérdezett szakemberek óva intettek mindenkit a házibarkácstól. Komoly balesetveszély van már a felszerelés közben is, de az elektromos rendszer helytelen bekötése tűzhöz is vezethet.
Annak ellenére, hogy többen is írták, hogy a napelemes áramtermelés inkább a gazdagok, illetve a környezetért tényleg aggódók sportja, csak kevesen említették, hogy megbánták a befektetést. Sokan gondolkoznak a bővítésben, nem egy ember írt arról, hogy abban bízik, továbbra is folytatódik a rendszer átlagárának csökkenése.
Volt, aki két év eltéréssel szerelt fel két ugyanolyan teljesítményű rendszert, és másodszorra az eredeti ár nagyjából feléből kihozta a mutatványt. Aki azt írta, hogy ma már nem vágna bele, főleg az törvényi háttér bizonytalanságára hivatkozott, illetve arra, hogy Paks II, illetve a gázfogyasztást erőltető környezet nem alkalmas arra, hogy 15-20 éves időtávra tervezzenek az emberek.