Tizenötezer, több mint ötven év alatt gyűjtött mintát elemezve készítette el egy kutatócsoport a tengerrel és óceánnal borított területek talajelemzését, hogy az eddigi legrészletesebb tengerfenék-térképét kapják eredményül. A Geology című tudományos folyóirat közölte le az átfogó kutatás következtetéseit.

A kutatók szerint a tengerfenék összetétele azért is fontos, mert ez utal a vizekben élő, mikroszkopikus, a földi élet szempontjából mégis elengedhetetlen fontosságú fitoplanktonok eloszlására és más tulajdonságaikra. A tengerfenékből vett minták alapján kiderült, hogy a tengerfenék mely részein van a legtöbb, elpusztult fitoplankton, és kiderült, hogy ezek a területek függetlenek azoktól a helyektől, ahol időnként nagy számban szaporodnak el a Föld oxigénháztartásáért is nagy részben felelős planktonok.

A kutatás ugyanakkor azt is mutatja, milyen jellegű a felszín, agyagos, homokos, sziklás vagy esetleg más jellegű a tenger feneke. A felmérés nyomán komoly változásokat kell bevezetni az eddig használt, ilyen jellegű térképeken, sok helyen kiderült ugyanis, hogy az eddig hitt felszín valójában nem is olyan. Jó példa erre Ausztrália: eddig azt hittük, és az 1970-es, utolsó kutatásra alapozott térképek ezt is mutatták, hogy arrafelé jórészt agyag van a tenger fenekén, erre most kiderül, hogy különböző mikrofosszíliás maradványok egész mozaikja veszi körbe a kontinensnyi szigetországot.

A kutatást vezető Adriana Dutkiewicz szerint az eredmények azt is jól mutatják, hogy nem kell a Plútóig utaznunk ahhoz, hogy meglepő geológiai eredményeket kapjunk egy bolygóról.

A képeken látható színek a tengerfenék összetételét jelzik, például hogy homokos, agyagos, vulkanikus vagy valamilyen biológiai folyamat eredményeképp képződő összetevő alkotja-e a felszínt borító réteget.