Lindsey Dougherty, a Berkeley Egyetem kutatója szerint azok, akiknek megmutatja a diszkókagylót (Ctenoides ales), el sem akarják hinni, hogy ez valóban egy kagyló. Pedig az, ráadásul rászolgált a nevére: a sok színes csápocskáján kívül még fényeffektekkel is kápráztat.

A diszkókagyló az Indiai- és a Csendes-óceán környékén él, és a csápjaival kapaszkodik meg a sziklákon, illetve az óceán fenekén. Dougherty szerint a kagylók sosem hagynak fel a lézershow-val: a fényeffektek többé-kevésbé folyamatosak. Mégsem egyszerű megtalálni őket. A kagylók alig 7 centiméteresek, és gyakran a korallzátonyok apró lyukaiban bújnak el. Amit még tudni kell róluk:

• Mindannyian hímként kezdik az életüket, de később nemet váltanak.
• Nagyjából 40 (igen, negyven) szemük van a csápjaik között, ami – mondja Dougherty – rengeteg egy ilyen kis kagylónak.
• Úszni is tudnak, bár nem túl elegánsan.

A legkülönlegesebb műsorszámuk mégis a diszkózás. Ilyenkor úgy tűnik, mintha a kagylóban elektromos áram futkosna, esetleg vékony karácsonyfaizzók villódznának.

A kutatások megállapították, hogy a diszkókagylók nem maguk állítják elő a fényeffekteket. A kagylóhéjban rejlő vékony membránt, a köpenyüket használják arra hogy visszatükrözzék a környezeti fényeket. Ennek az egyik oldalát vékony szilíciumréteg borítja; amikor a kagyló ki- majd betakarja a köpenyt, látványos fényeffekteket produkál.

De azt már nem tudjuk, hogy miért csinálja ezt a kagyló. Dougherty és munkatársai három lehetséges okot vázoltak fel:

1. A kagylók így kommunikálnak egymással. Ez viszont azért nem valószínű, mert hiába van 40 szemük, a kagylók meglehetősen rosszul látnak: inkább csak a fények és a sötétség változásait észlelik. Egy diszkókagyló nem láthatja meg a másik diszkókagyló által keltett fényt.
2. A fénnyel próbálják magukhoz csalogatni a zsákmányt. A diszkókagyló fő táplálékai a planktonok, és ezek vonzódnak a fényhez - de nem azok a fél milliméteres példányok, amiket enni szoktak. A Balinál végzett kutatások során üres diszkókagyló-páncélokba tettek halvány fényű ledeket, de a planktonokat nem különösebben hatotta meg a dolog. Mivel a diszkókagyló a nappali fényt tükrözi vissza, a kísérleteket nappal és éjszaka is elvégezték, de az odacsalogatott planktonok számában ez nem hozott változást.
3. A ragadozókat próbálják távol tartani. Az állatvilágban nem szokatlan, hogy élénk színekkel védekeznek a ragadozók ellen; rengeteg mérgező állat tarka, és ez elriaszthatja a ragadozókat. A laboratóriumi kísérletek azt mutatják, hogy a diszkókagyló nem finom: a szöveteiben túl sok a kén ahhoz, hogy jó íze legyen. A garnélarákok is csak ímmel-ámmal eszik meg a kagyló színes csápjait, pedig ezek a legjobban hozzáférhető testrészei.

A felsoroltak közül a harmadik pont tűnik a legvalószínűbbnek, de erre nehéz bizonyítékot találni. Dougherty legalább 18 órányi víz alatti felvételt nézett végig, de még egy ragadozótámadást sem látott. Ezért kagylóhéjakat gyűjtött, hogy csipkézett és sima szélű lyukakat keressen rajtuk: az előbbi a rákok, utóbbi a polipok támadására utal. A kutatók év végére készülhetnek el az eredmények kiértékelésével.