Ismeretlen emberi rokon maradványait, az eddigi legősibb kézcsontot találták meg régészek Tanzániában. Az 1,85 millió éves lelet arról árulkodik, hogy őseink hamarabb lemásztak a fáról, mint ahogy azt eddig sejtettük. A csontok alapján arra lehet következtetni, hogy ez az ismeretlen ős magasabb és nagyobb volt, mint a vele egy időben élő emberszabásúak.

Az emberi fajt az különbözteti meg az összes többi állattól, hogy képesek vagyunk összetett eszközöket készíteni. Ehhez nemcsak különösen jó agyra van szükség, hanem ügyes kézre is.

Manuel Domínguez-Rodrigo ősemberkutató, a tanulmány vezető szerzője szerint kezünk formája az egyik legfontosabb anatómiai tulajdonságunk, ami meghatároz minket, embereket. Úgy fejlődött ki, hogy többféleképpen tudjunk megfogni dolgokat, és elég erő legyen benne, hogy manipulálni tudjuk a megragadott tárgyakat.

Az emberszabású leletek korábbi elemzéseiből arra következtettek, hogy a legrégebben élt őseink a fán való élethez alkalmazkodtak, erről árulkodtak ugyanis a görbe ujjaik. A főemlősök közül csak a modern embernek vannak egyenes ujjcsontjai. A tudósok ezt a különbséget azzal magyarázták, hogy a kezeink már a kőszerszámok használatához igazodtak. A legutóbbi, 1,84 millió éves fosszília azonban jobban emlékeztet a modern kézre, mint a kortárs fajokéra.

A tanzániai Oldivainál megtalált csont valószínűleg egy kisujj része egy felnőtt egyed bal kezéről, egy Homo erectushoz hasonló, de egyelőre azonosítatlan fajhoz tartozik. A csont 3,6 centiméteres, és a formája arra utal, hogy a tulajdonosa már a talajszinten élt, nem a fákon csimpaszkodott - mondta Domínguez-Rodrigo. A tudós szerint ez a lelet fontos láncszem az evolúciónkban, és azt bizonyítja, hogy a modern kéz már 1,85 millió évvel ezelőtt elkezdett kialakulni.