A New Horizons a Kuiper-övön halad keresztül, amely egy sötét, hideg birodalom, jeges aszteroidákkal és törpebolygókkal. Az űrjármű műszerei port és plazmát észlelnek, de a kamerái ki vannak kapcsolva. Egyelőre úgysincs sok látnivaló a környéken.
A jármű képes apróbb manőverekre, de ha valamit meg akar vizsgálni a jövőben, annak leginkább egyenesen előre kell lennie. Ilyen például a 2014 MU69 nevű 28 mérföld átmérőjű aszteroida, amely mellett 2019. január 1-jén száll el. Az égitestet a Hubble űrteleszkóp fedezte fel tavaly, amikor kifejezetten olyat keresett, ami a New Horizons útját keresztezi.
A New Horizons azonban még nem biztos, hogy túléli. Az irányító csapatnak tavaszig kell összeraknia egy javaslatot, mennyibe kerülne a küldetés meghosszabbítása és mi lenne ennek az értelme. A NASA pedig tudósok szélesebb rétegeivel konzultál, mielőtt döntene.
Könnyű döntésnek tűnik, hiszen egy jól működő űrjárműről van szó, a Pluto mellett teljesen simán szállt el, radioaktív energiaforrása pedig akár évtizedekig is képes működni. Nem kell új űrhajót építeni és nem kell eljuttatni a Kuiper övbe, ez még a New Horizons mellett szól. Az MU69 egy klasszikus, 4,6 milliárd évvel ezelőtt kialakult égitest, izgalmas lehet megvizsgálni közelebbről.
Másrészről pedig az MU69 nem a Pluto. Nagyon pici, a képek sem lesznek olyan látványosak, pont a mérete miatt. A kutatócsoport azt állítja, hogy akár 15 ezer mérföldnyire is el tudná navigálni az űrhajót, akár még közelebb is.
Felmerül még egy probléma, az MU69-et alig egy éve fedezték fel, emiatt még nem sokat tudnak a pályájáról. A New Horizons annyira messze van, hogy nem lehet percről percre irányítani, jó előre meg kell mondani, merre menjen és milyen sebességgel. Vajon sikerült-e találkoznia a vizsgálati tárggyal?
Annyi bizonyos, hogy jövő októberig biztosan működnie kell az űrszondának, hiszen rengeteg adatot kell még a Földre küldenie, köztük a Plutóról készült nagy felbontású képeket. Elég lassú az adattovábbítás, és ahogy távolodik a Földtől a New Horizons, még lassabb lesz.