Az nem újdonság, hogy az itteni földrengésekhez hasonlóan a Holdon is előfordulnak "Holdrengések", ezt Neil Armstrong első lépései után nem sokkal már érzékelték a tudósok. Az utóbbi évtizedekben azonban aprólékos munkával, egyenként gyűjtögették össze az ilyen eseményeket, összesen nagyjából 13 ezret. Most a NASA egy algoritmussal vizsgált meg korábbi adatokat, és kiderült, hogy jó néhány rengés fölött elsiklott a kutatók figyelme.

A Holdon tapasztalt szeizmikus mozgások mind különböznek a földrengésektől, de azon túl, hogy máshogy néznek ki és más okozza őket, egymáshoz képest is eltérőek lehetnek. Az évek során a tudósok megfigyelték meteorbecsapódások hatását, a Föld körüli keringésből adódó mély rengéseket, illetve a felszínhez közelebbi, ezért erősebben érzékelt rengéseket, amelynek az eredete még mindig ismeretlen.

A Max Planck Intézet göttingeni Naprendszerkutató részlegénél  Brigitte Knapmeyer-Endrun és csapata kidolgozott egy algoritmust, amely gyorsabbá és hatékonyabbá teheti ezeknek a rengéseknek az azonosítását. A program a beszédfelismerő algoritmusokhoz hasonlít, és egy rengéstípus egyetlen mintájából képes megtalálni a hasonló mintázatú szeizmikus jelenségeket.  

A módszert az Apollo 16 által 1972 és 1977 között begyűjtött adatokon tesztelték, és 210 olyan rengést is azonosítottak, amelyet korábban senki nem vett észre. Ez nemcsak azért fontos, mert az eddig ismertnél aktívabbnak bizonyult a Hold, hanem mert az algoritmus nagy segítség lehet az egyre intenzívebb Mars-kutatásban is. A NASA 2018-ban tervez landolni a bolygón az Insight nevű szondával, amellyel az ottani szeizmikus tevékenységet figyelnék meg. Mivel azonban korlátozott sávszélesség áll majd rendelkezésre a földi kommunikációhoz, a program segíthet majd gyorsan eldönteni, hogy mely rengéseket érdemes alaposabban és célzottabban is megvizsgálni.