Évszázados rejtélyt oldottak meg a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem vegyészei, akiknek elsőként sikerült előállítani a cyanoform és tricianometán neveken ismert savat. Ez a legerősebb szénbázisú sav, és már 1896 óta próbálják legyártani. Az Angewandte Chemie International Edition tudományos lapban leírtak szerint ez azért nem sikerült, mert az instabil anyag létrehozása speciális körülményeket igényel.

Kritikus tényező a hőmérséklet, a cyanoform kizárólag mínusz negyven fok alatt stabil.

A savmolekula középpontjában egyetlen központi szénatom áll, egy hidrogénhez kapcsolódva, és még három cianid csatlakozik hozzájuk. Ezekben a szénatom hármas kötéssel kapcsolódik egy nitrogénhez. A molekula könnyen elhagyja a hidrogénatomját, ezért nagy az ereje.

Szobahőmérsékleten a molekula széthullik, savként használhatatlanná válik.

Valószínűleg ezt történt 1896-ban is, amikot a vegyész Hermann Schmidtmann megpróbálta előállítani kénsav és cianoform sójának összekeverésével. Az utóbbi molekula pont olyan struktúrájú, mint a sav, csak már elhagyta a pozitív hidrogénionját, és a helyére felszedett egy nátriumiont.  Schmidtmann arra számított, hogy a kénsav majd elvégzi a cserét, és odabiggyeszti a helyére a hiányzó hidrogént, de ehelyett egy nagy adag zöldes kotyvalékot kapott, feltehetően a molekulák maradványaival.

Azóta többen, többféle stratégiával estek neki a feladatnak, és Andreas Kornath járt először sikerrel. Ők is egy erős savat használtak a cyanoform sójával, és vegyi elemzéssel mutatták ki, hogy a létrejött molekula pontosan az, amit több mint egy évszázada keresett a fél világ.