Rituális szertartás részeként lelhette halálát az a férfi, akit kilencezer évvel ezelőtt fejeztek le a mai Brazília területén - vélik brit kutatók, akiket a rejtélyes haláleset vizsgálatára kértek fel archeológusok. A skóciai Dundee-i Egyetem tudósai próbálták meg kideríteni, miért és hogyan fejezhették le a koponya és karcsontok tulajdonosát kilencezer évvel ezelőtt a mai Brazília keleti részén - írja az MTI.
A PLOS ONE tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerzői szerint ez a legkorábbi dokumentált lefejezés Dél-Amerika történelmében, hatezer évvel korábbi, mint a kontinensen – Peruban – eddig feltárt lefejezés.
A Lapa do Santo lelőhelyen már számos bizonyítékot találtak arra, hogy a térség már mintegy 12 ezer évvel ezelőtt lakott volt. André Strauss, a német Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet régésze és brazil kollégái 2007-ben találták meg egy eltemetett holttest maradványait: egy testtől eltávolított koponyát és a két amputált karcsontot, amelyeket szabályos alakzatban helyeztek el az arc előtt. A szakemberek megállapították, hogy a maradványok mintegy kilencezer évesek.
A tudósoknak fejtörést okozott, hogy a vadászó-gyűjtögető egyszerű társadalomban élő emberek, akiknek még igen kevés eszköz állt rendelkezésükre, miként tudtak végrehajtani egy ilyen rémisztő cselekedetet. A Dundee-i Egyetem tudósai egybevetették a maradványokat egy modern lefejezési esettel és megállapították, hogy
a koponyát lényegében letépték a testről, csak részben alkalmaztak vágást.
"A koponyát vizsgálva olyan töréseket láttunk, amelyek összhangban vannak a fej túlzott megnyúlásával és elforgatásával. Lehettek vágások is, de a nyakcsontok törése erőszakot jelez a testtájon" – mondta a BBC-nek Sue Black, a Dundee-i Egyetem professzora.
A régészek képtelenek magyarázatot találni arra, miért fejezték le a Lapa de Santó-i embert, azt azonban kizárták, hogy feje egyfajta trófea lett volna. Csontjainak vizsgálatából arra következtetnek, hogy helyi, nem pedig rivális vagy idegen férfi az áldozat. A levágott jobb két az arc bal felét fedte le, és az ujjak az áll irányába mutattak, míg a bal kéz a jobb oldalt takarta, és az ujjak a homlok felé álltak. A kezek gondos elrendezése arra utal, hogy ennek valamiféle jelentése volt, és mindebből arra következtettek, hogy a férfi valamilyen rituális szertartás részeként lelhette halálát.