Az amerikai Sziklás-hegységben élő méhfaj nyelve feleolyan hosszú, mint a teste, ami az embereknél azt jelentené, hogy lazán nyaldosni tudnánk a mellkasunkat. Ez a mi esetünkben nem járna túl sok előnnyel, ezeknek a dongóknak azonban fontos volt, hogy a mélyebb virágokból is ki tudják nyalogatni a nektárt.

Aztán jött a globális felmelegedés, csökkent ezeknek a vadvirágoknak száma, és a méheknek egyre kellemetlenebb volt, hogy tök fölöslegesen járnak potrohig érő nyelvvel. Az a szerencse, hogy ilyenkor mindenkin segít az evolúció.

A hosszú nyelv fenntartása több energiát igényel, tehát nagyobb eséllyel maradtak fenn azok az egyedek, akiknek rövidebb volt ez a szervük. A tudósok megfigyelései alapján 40 év alatt negyedével rövidült le a méhek nyelve.

A méheket tanulmányozó kutatókat lenyűgözte, hogy a klímaváltozás milyen hamar beindította az evolúció gépezetét, hogy ezek az állatok képesek legyenek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

A vizsgált hegyi méhek több mint háromezer méter magasan élnek, ezért őket nem érinti a növényvédő szerek káros hatása. A kutatók azonban megállapították, hogy a környékén az 1960-as évek óta 3,6 fokkal nőtt az átlaghőmérséklet, és ez megváltoztatta a növényvilágot.

„Először azt hittük, hogy a növények a méhekkel együtt fejlődnek majd, ami elő szokott fordulni, de nem ez történt” - mondta Nicole Miller-Struttmann, a tanulmány társszerzője.   A méhek sokkal gyorsabban fejlődtek, és ez tovább ronthaja majd a mélyebb virágok túlélési esélyeit. Talán az menti majd meg őket, hogy az állatok igen leleményesek, és néha lyukat harapnak a szirmok oldalán, hogy hozzáférjenek másképp elérhetetlen nektárhoz.