A szakértők szerint a 2001. szeptember 11-i gépeltérítésekhez a terroristák nem véletlenül választották a kiszemelt járatokat. Mind a négy gép keresztülrepült az amerikai kontinensen; egy ilyen úthoz rengeteg üzemanyag kell. Emiatt a gépek valóságos gyújtóbombaként működtek, amikor becsapódtak a World Trade Centerbe.

2002-ben alig egy évvel a tragédia után a Caltech kutatója, Julia Kornfield és munkatársai hozzáláttak egy biztonságosabb, kevésbé gyúlékony üzemanyagtípus kifejlesztéséhez. A művelethez különleges polimereket használtak, amik megakadályozhatják az üzemanyag berobbanását. A kutatási eredményekről nemrég számoltak be a Science-ben.

A tanulmány vezető szerzője, Ming-Hszin Vej leírta, hogy létrehoztak egy olyan polimert, ami szupramolekulákból építkezik. A szupramolekulák együtt egy hatalmas, erős láncot alkotnak, amik – kissé bárdolatlan hasonlattal élve –a tépőzárhoz hasonló módon kapcsolódnak egymáshoz. Ha el is szakadnak, szinte azonnal újra összekapcsolódnak.

Ha repülőgép-üzemanyaggal keverik őket, a szupramolekulák elősegítik, hogy a kerozin áramlása folyamatosabb legyen a motorokban. Ha a gép lezuhan, a molekulák megakadályozzák az üzemanyag elpárolgását, vagy hogy cseppfolyóssá válhasson. A párolgás repülés közben nem jelent gondot, de ha a gép lezuhan, a párolgó üzemanyag könnyen berobbanhat, ha hőforrással érintkezik.

– magyarázta a mechanizmust Kornfield. A kutató reméli, hogy az új polimerek meggátolhatják az üzemanyag berobbanását repülőgép-szerencsétlenségek után.

Az új üzemanyag-kiegészítőt egyelőre csak laborban tesztelték, de az eredmények így is okot adnak a bizakodásra. Mivel a kotyvalékot úgy tervezték, hogy hagyományos repülőgépekkel is használni lehessen, a légitársaságoknak nem kéne technikai változtatásokat végezni a rendszerben álló gépekkel. És más találmányokkal szemben, amiknek évekre van szüksége, hogy piacra kerülhessen, az új keveréket viszonylag könnyen lehet a laboratóriumból a piacra juttatni.

A hivatalos sajtóközleményben Vej azt is leírta, hogy az új kiegészítő rendszeresítéséhez tömeggyártásra lenne szükség. A kutatók következő célja ezért az, hogy létrehozzanak egy reaktort, ahol folyamatosan gyárthatják a speciális polimert. Remélik, hogy ez egy éven belül sikerülhet.