A 2015-ös orvosi Nobelt hárman kapták, köztük egy kínai kutatónő, akinek a malária elleni szer kidolgozását köszönhetjük. A munka körülményei azt is megmutatják, mi minden kell a tudományos munka mellett ahhoz, hogy valaki Nobelt kaphasson.
A ma világszerte használt malária elleni szert, melynek kidolgozásáért 2015-ben odaítélték az orvosi Nobelt, egy titkos kínai kutatásnak köszönhetjük. A malária elleni szer kidolgozására azért volt szükség, hogy Kína támogathassa a vietnami háborúban a betegségtől szenvedő északiakat: az északi-vietnami hadsereg több katonát vesztett malária miatt, mint amennyit az USA és a déliek lelőttek. Volt ugyan akkor is maláriagyógyszer, de az nem volt hatékony, a betegséget okozó parazita könnyen ellenállóvá vált a kezelés elkezdése után.
Annak ellenére, hogy a Mao Ce-tung által személyesen indított, 523-as projekt fedőnevet kapó kísérletsorozat (a név abból jött, hogy a munka 1967. május 23-án kezdődött) 240 ezer szintetikus hatóanyagot nézett át, nem sikerült semmi olyat találniuk, amely csökkentette volna a maláriát okozó paraziták számát a betegek vérében. Ekkor jött az ötlet, hogy ha elfogytak a szintetikus anyagok, próbáljanak alternatív forrásokból hatóanyagokat tesztelni.
A projektet vezető bizottság a most díjazott kutatónőt bízta meg azzal, hogy költözzön Kína déli vidékére, egy olyan területre, ahol nagyon súlyos problémákat okozott a malária. Tu annak ellenére engedelmeskedett, hogy az akkor négyéves gyermekét állami gondozásba kellett adnia (mivel a férjét már korábban vidékre száműzték – Kínában épp ekkor zajlott a kulturális forradalom). A kislány fél évvel később elbújt az anyja elől, mert nem akart az ismeretlen nénivel menni.
Tu azonban több nyilatkozatban is megerősítette: készen állt feláldozni a családi életét azért, hogy megtalálja a malária ellenszerét. A munkának lett is eredménye: a több száz természetes hatóanyag közül az egyik, az egynyári ürömből kivont artemisinin végül bevált: a kísérletben használt egerek vérében csökkent a paraziták száma.
A kutatók 2000, a hagyományos kínai orvoslásban is használt receptet néztek át, 380-at teszteltek le, ebből egy volt hatékony. Ez viszont főnyeremény volt: a kísérletek során a maláriával fertőzött egerek és majmok állapota is javult. „Megtaláltuk a malária ellenszerét, nagyon izgatottak voltunk" – mondta Tu a New Scientistnek adott korábbi interjújában. Egyetlen nehézség volt: a forralás kiölte a növényből a hatóanyagot, így legfeljebb 35 Celsius-fokos oldatban készíthették el az ellenszert. Tu maga vállalkozott arra, hogy bevegye az első adagot. Miután nem tapasztaltak mellékhatásokat, elkezdték az emberkísérleteket. Az első eredmények szerint a szer beadását követő 30 órán belül szinte mindenkinek javult az állapota.
Ez annak fényében nem volt meglepő, hogy már 1600 évvel azelőtti feljegyzések is utaltak arra, hogy a vízben áztatott üröm jótékonyan hat a maláriás betegekre, elég csak meginni egy pohárral a léből.
Tu munkáját azonban 1977-ig nem publikálták, csak a kulturális forradalom lecsengése után tudhatta meg a világ, milyen fontos felfedezést hozott a háborús erőfeszítés. A kínai nyelven megjelenő tanulmányok azonban névtelenségbe burkolták, kinek köszönhető az eredmény; az, hogy a világ ma már tudja, ki fedezte fel a malária ellenszerét, annak köszönhető, hogy a 2000-es években egy csoport szándékosan kibogozta a felfedezés körüli bonyodalmakat.
Tu 85 éves, Pekingben él, és a saját laborját vezeti, ahol ma is az artemisiminnek a maláriát okozó paraziták különleges csoportjaira gyakorolt hatásait kutatják.