Ma már nem országok között zajlik az űrverseny, nem az Egyesült Államok és Oroszország küzd az elsőségért. A terepet átvették a milliárdosok, akik más területeken megszedték magukat, pénzüket pedig az űrkutatásba tolják.
Ha egy hatvanas-hetvenes években élő gyereknek azt mondják, hogy az ezredforduló után 15 évvel még mindig csak egy Föld körül keringő kis űrállomás jelenti az űrutazást, és olyan messze vagyunk a Holdbázistól és a Mars-kolóniától, mint a Titanic New Yorktól, kikergetett volna a világból. Pedig ez a helyzet.
Az első űrhajós, Jurij Gagarin 1961-es űrutazása után csak nyolc évnek kellett eltelnie, hogy az első ember leszálljon a Holdra. A biztató kezdetek ellenére, az űrutazás ma sem magától értetődő dolog, pedig már 58 év telt el az első műhold, a Szputnyik–1 felbocsátása óta, és Jurij Gagarin is már 54 évvel ezelőtt repült az űrben. Az ember azóta csak hatszor járt a Holdon 1969 és 1972 között.
Eugene Cernan amerikai űrhajós volt az utolsó, aki sétált a Holdon. 1972. december 13-án így búcsúzott:
És ahogy elhagyjuk a Holdat a Taurus-Littrow-n, elhagyjuk, ahogy jöttünk, és Isten akaratából vissza fogunk térni, békével és az egész emberiség reménységével.
Azóta 43 év telt el, és nagyon sok minden történt. De soha nem mentünk vissza a Holdra. Sőt, 1972 óta nem járt ember távolabb néhány száz kilométernél, ami ugye Föld körüli pályát jelent.
A visszaesés a NASA költségvetésének megnyirbálására vezethető vissza. A hidegháborús időkben kétszer annyi pénz jutott űrkutatásra, mint manapság. Ahogy nyilvánvalóvá vált az amerikai fölény az űrben, az egész elvesztette jelentőségét az amerikai elnökök szemében, küldetéseket szüntettek meg, támogatásokat vontak meg. A Holdra szállás után még azt gondolták, hogy következik a Mars meghódítása, de legalábbis építenek egy holdbázist. Az űrügynökség költségvetésének visszafaragásával azonban a célok is megváltoztak, és az olcsóbb űrállomás megépítése lett a cél.
Belekezdtek az űrsikló programba, olyan űrhajókat akartak építeni, amellyel többször is tudnak utazni, olcsón. A többszöri utazás összejött, az olcsóság nem. A balesetek és a költségek miatt sokan kudarcnak (és drágának) tekintették a programot, le is állították 2011-ben.
Jelenleg Oroszországból indulnak az űrhajósok a Nemzetközi Űrállomásra, de ez a helyzet hosszú távon tarthatatlan az amerikaiaknak. Itt lépnek képbe a magáncégek.
Sikeres amerikai üzletemberek körében népszerű hobbi lett az elmúlt években milliárdokat költeni űrkutatásokra.
Ezek így egyelőre milliárdosok túlzó álmodozásának tűnnek, de az elmúlt években elég sok hozadéka volt az ezekben a cégekben folyó kutatásoknak, már használják az itt kifejlesztett technológiát és űrhajókat.
A Blue Origin fejlesztette tovább például az űrügynökség LES (Launch Escape System) rendszerét (3,7 milliárd dollárért), amely egy tartalék rakéta és veszélynél leválasztja az utasok kabinját az űrhajó többi részétől. A SpaceX pedig rakományt szállít a Nemzetközi Űrállomásra a Dragon nevű teherszállító űrhajóval, első sikeres útjukat több mint három éve tették meg. Azóta sokszor jártak már az űrállomáson.
Jeff Bezos az Amazon alapítójaként szedte meg magát, már hosszú évek óta jelen van az űrbizniszben. Többször használható rakétákat és űrhajókat tervez cégével. Azt szeretné, ha emberek milliói élnének Föld körüli pályán mozgó űrhajókon. Ha azt nézzük, hogy eddig legfeljebb 13-an voltak egyszerre a világűrben, igencsak nagyszabású terv. De a kutatások rohamléptekkel haladnak előre, áprilisban sikeresen tesztelték a New Shepard névre keresztelt hatszemélyes űrhajót. Ezzel akarnak majd embert küldeni az űrbe egyelőre csak rövid időre, később hosszabbra is.
Elon Musk 2002-ben alapította a SpaceX-et, nem titkolt célja, hogy embert küldjön a Marsra. Illetve még ez sem elég neki, önfenntartó emberi kolóniákat szeretne a bolygón. Gőzerővel folyik a fejlesztés, néhány hete mutatták be a Dragon továbbfejlesztett változatát, a Dragon V2-t, amely már embert is képes lesz szállítani. A tervek szerint 2017-től lesz alkalmas arra, hogy tényleg embert vigyen a világűrbe.
A hosszútávú tervek szerint egészen a Marsig repülnének a Dragon valamelyik továbbfejlesztet változatával. A mostani ugyanis még kicsi és a beépített létfenntartó rendszerek sem elegendőek ahhoz, hogy hónapokig tudjanak összezárva élni benne az első Mars-utazók. A SpaceX is többször használható rakétákat fejleszt, ezek a Falcon 9 rakéták. Egyelőre még nem sikerült simán landolnia a visszatérő Falcon 9-nek, de folyamatosan tesztelik az újabb példányokat.
Ha valódi űrkutatásról beszélünk, itt meg is állhatnánk, a harmadik nagyobb név, a Virgin Galactic ugyanis az űrturizmus irányából közelíti meg a témakört. Richard Branson alapító nem titkoltan pénzt szeretne látni abból, hogy embereket visz az űrbe. Sokkal szélesebb körben tenné elérhetővé az űrutazást, 200-250 ezer dolláros jegyárával már sokkal többen tudnának utazni, mint most, amikor több millió dollárt kell fizetni egy utazásért.
A cég hatszemélyes űrhajót fejleszt, a SpaceShipTwo-t, amely 15 ezer méteres magasságba vinné a turistákat. Nem igazi űrutazás lenne ez, hiszen az utasok csak néhány percig lennének súlytalanok, de úgy láthatnák a Földet, ahogy senki más, a fekete világűrrel mögötte. A SpaceShipTwo fejlesztésében volt egy megakadás, amikor tavaly lezuhant az egyik pilóta halálát okozva. Azóta nem tesztelték az űrhajót, bár nyárra ígértek a következő repülést.
Így is meg lehet közelíteni, de ha azt nézzük, hogy mennyi hozadéka van, máris máshogy gondolunk ezekre a projektekre. A cégek profitra mennek, így űrutazásaik költséghatékonyabbak lehetnek. Nem esnek ugyanis abba a hibába, amelybe a NASA űrsiklóprogramja, hogy drágább volt egy fontnyi (0,45 kg) anyagot feljuttatni, mint a korábbi módszerekkel. Az oroszok 2300 dollárért vittek fel fél kilogramm szállítmányt, ugyanez az űrsiklóknál 8000 dollárra jött ki. A Dragon V1 ezzel szemben már 1000 dollárért is el tudja szállítani ugyanezt a mennyiséget, a V2-vel pedig akár 500 dollár alá is mehetnek a költségek (persze fontonként).
Az eddigiek mellett folytatódik majd az a trend is, hogy az űrkutatásban felfedezett és kidolgozott megoldások lassan beépülnek a mindennapi életbe is. A NASA korábbi kutatásainak köszönhető például a memóriahab vagy a füstdetektor, hogy két egyszerű példát hozzunk. Most is lesznek ilyenek. Lehet, hogy idővel nem a mai módszerekkel repülünk a világ egyik pontjából a másikba, hanem a szuborbitális pályán, amivel egy-két óra alatt elérhetővé válik a legtávolabbi város is.
Könnyű belátni, hogy a jelenlegi helyzet nem jön rosszul a NASA-nak. Hiszen olyan űrhajójuk sincs, amellyel szállítmányt tudnának szállítani a Nemzetközi Űrállomásra, az emberi szállításra alkalmas hajókról nem is beszélve. Egyelőre nem is akarnak ilyen űrhajókat fejleszteni, ezt a szerepet átengedik a magáncégeknek. A SpaceX-nek több évre szóló szerződése van az űrügynökséggel teherszállításra. De tárgyalnak olyan szerződésről is, hogy 2017-től űrhajósokat szállítanak a Dragon űrhajókkal.
Jeff Bezos egyébként úgy fogalmazott a helyzetről, hogy nagyon sok cégnek van keresnivalója a szektorban. Mint az ipar többi területén, eleinte sok állami támogatásra van szükség, aztán amikor a tudás széles körben is elterjed, akkor lépnek be a magáncégek. Közben pedig az állami intézmények, jelen esetben a NASA, egyre bonyolultabb és nehezebb feladatoknak áll neki.
Ez a fajta megoszlás már jelen van egy ideje az űrkutatásban. A Blue Originnek, a Boeingnek és a SpaceX-nek is van szerződése a NASA-val, hogy űrhajósokat és utánpótlást vigyenek a Nemzetközi Űrállomásra. Ez jelentős erőforrásokat szabadított fel a NASA-nál és a Mars-kutatásra és -utazásra tudnak koncentrálni. Ha pedig a magáncégek ezt a feladatot is átveszik, akkor az űrügynökség még messzebbi célpontokat találhat magának a jövőben.