Biztosan ismerik a közhelyet, hogy az internet lényege a pornó. Mondjuk amikor a változó médiafogyasztási szokásokról beszélünk, általában nem arra gondolunk, hogy egyre többen maszturbálnak netezés közben – pedig úgy tűnik, ez a helyzet. Persze ön nyilván még sose nézett ilyesmit, de biztosan van egy ismerősének egy ismerőse, aki miatt érdekelheti, hogy milyen hatásai vannak a pornónézésnek az agyunkra, a mentális egészségünkre és a társas kapcsolatainkra. Ki kell-e verni a balhét az online pornó miatt, vagy túlzóak a félelmek?
A becslések szerint a férfiak 75, a nők 41 százaléka nézett vagy töltött már le pornót élete során. Van is honnan: a netes keresések tizede pornóra irányul, és olyan 700-800 millió pornóoldal működik, az egyik legnagyobbnak pedig évi 800 milliárdszor nézik meg a videóit.
Magát a pornót nyilván nem az internetkorban találták ki, de a robbanást az online elérhetőség hozta el, a pornó társadalmi penetrációja minden eddiginél nagyobb. Ennek a jelenségnek ugyanaz a motorja, mint úgy általában az internetnek: (szinte) anonim módon, megfizethető áron és bárhol hozzá lehet férni a tartalomhoz. Ezzel párhuzamosan pedig a pornó társadalmi elfogadottsága is javulni látszik, amit legjobban talán a pornószínészek celebbé avatása jelöl.
Ennek ellenére óriási vitákat vált ki még a szakemberek között is, hogy az ismert egészségügyi előnyei mellett a pornónak milyen hatásai vannak a nézőire. Különösen, hogy a gyerekek is minden eddiginél könnyebben hozzáférhetnek, akár véletlenül is.
Hiába sorakoznak égető kérdések és folynak heves viták róla, a pornó masszívan alulkutatott terület. Egy 2013-as angol metaanalízis 2304 témába vágó kutatást talált, de ezeket végignyálazva már csak 276-ot tartottak meg, amiből végül mindössze 79 bizonyult megfelelő színvonalúnak. A kutatók szerint a hiány fő oka, hogy alig jut pénz a pornókutatásra, mert a kutatásfinanszírozás mereven elzárkózik a tabutémáktól. Az amerikai egészségügyi kutatások finanszírozásában kulcsszerepet játszó National Institutes of Health például azt tanácsolja a pályázóknak, hogy kerüljék a “szexuális” szó használatát a pályázataikban.
A kutatók szerint még a normális szexuális működésre is nehéz támogatást kapni, nemhogy a problémásabb területek vizsgálatára. A támogatásból vásárolt gépeken pedig nem lehet szexuális tartalom, ami érthető módon megnehezíti az elmélyedést a témában. A közvetlen vizsgálatok helyett marad az önbevalláson alapuló, utólagos összefüggés-keresés, ez viszont kevésbé megbízható, és nehezebb megállapítani vele, hogy egyes változások valóban a pornó hatására is mentek-e végbe, vagy egyszerű egybeesésről van csak szó. Vagyis nagyrészt nem tudjuk, hogy a túl sok pornó okoz-e pszichológiai problémákat, vagy azok, akiknek ilyen problémájuk van, hajlamosak-e túl sok pornót nézni. És persze az is kérdés, mi az, hogy túl sok. A leginkább érdekes korosztály, a kiskorúak ráadásul még nehezebben vizsgálhatók, hiszen a legtöbb országban illegális pornót mutogatni nekik, de ez amúgy is aggályos lenne tudományetikai szempontból.
Magyarul az egyetlen témába vágó, friss tanulmányt Csonka Balázs pszichológus jegyzi, ez a serdülőkorúak pornónézésével kapcsolatos nemzetközi kutatási eredményeket tekinti át.
A téma hazai kutatásával kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy nincs. Mi most csinálunk egy nagyobb volumenű kvantitatív kutatást, de ezen felül leíró adatok sincsenek erről.
– válaszolja Csonka, amikor a magyar helyzetről kérdezzük. “Támogatást valóban nehéz szerezni, ha fiatalok körében kutatja az ember, akkor azért, mert az iskolák vezetése általában nem meri bevállalni, hogy náluk ilyet kutassanak, a szülők pedig igyekeznek úgy tenni, mintha ez a probléma (meg a szexualitás úgy általában) nem létezne. Felnőttek körében pedig nehéz összehozni az anonimitás érzését azzal, hogy tényleges adatokat kapjunk.”
A fő aggályokat nagyjából így lehet összefoglalni: a pornó
Nézzük, mit gondol ezekről jelenleg a tudomány!
A legsúlyosabb félelem a pornóval kapcsolatban, hogy ugyanolyan függőséget okoz, mint a drogok vagy a szerencsejáték. Ennek az alapja, hogy a pornónézés ugyanolyan hormonokat szabadít fel, mint a szex vagy a drogozás (dopamin, oxitocin, prolaktin, noradrenalin), illetve hogy sok felhasználó úgy érzi, nem tud elszakadni tőle. Ez a probléma a popkultúrában is egyre gyakrabban jelenik meg, az utóbbi években például A szégyentelen vagy a Don Jon című filmekben.
A kutatások alapján viszont úgy tűnik, a pornófüggőség valójában nagyon ritka még akkor is, ha egyáltalán létezik. Gyakran a valóban fennálló és komoly problémákat nem a túlzott pornónézés okozza, ez csak egy társult szokás, amely megnehezíti, hogy az illetők kikecmeregjenek a gödörből és rendbe rántsák az életüket.
Több kutatás is utánajárt, hogy mi történik az agyunkban a pornó hatására. A Cambridge Egyetem kutatói egészséges és szexfüggő (“kényszeres szexuális viselkedésű”) férfiakat hasonlítottak össze pornónézés közben. A 2014-es tanulmányban megállapították, hogy a pornó a szexfüggőknél olyan agyi folyamatokat indít el, amelyek a drogfüggőkéihez hasonlók: ugyanazok az agyterületeik aktiválódtak, mint a drogfüggőknél a drog hatására. Az is kiderült, hogy a szexfüggők korábban kezdtek pornót nézni, és többet is néznek, mint a kontrollcsoport tagjai. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy maga a pornó okozna függőséget, csak hogy aki szexfüggő, annál ez a pornó hatására is megnyilvánul, illetve hajlamosabb is pornót nézni.
Aki viszont nem kényszerbeteg, annál nincs a függőségre jellemző agyi aktivitás a pornó hatására. Egy friss júniusi kutatásban önmagukat pornófüggőként jellemző alanyokat vizsgálták, és egyenesen ellentétes eredményt kaptak: nemhogy nőtt volna az agyi aktivitásuk a függőséggel összefüggésbe hozható területeken, hanem egyenesen csökkent. Ez messze az eddigi legnagyobb kutatás ezen a téren, és a megállapításai egyértelműek:
Bármilyen problémával is küzdenek tehát a “pornófüggők”, az nem függőség. A pornógondok mögött egyéb problémák állnak. Ettől függetlenül léteznek problémák, amelyek túl sok pornóba torkollhatnak. Maga a túlzásba vitt pornónézés pedig az utóbbi évek kutatásai alapján úgy tűnik, együtt járhat agyi elváltozásokkal is. Az egyik ilyen kutatás például azt találta, hogy egy bizonyos agyi terület az átlagosnál kisebb volt azoknál, akik több pornót néztek. Itt azonban a szokásos problémába futunk: hogy ezeket a pornó okozza, vagy az hajlamos túl sok pornót nézni, aki ilyen agyi tulajdonságokkal rendelkezik, továbbra se világos.
De ha nem függőség húzódik meg a problémák mögött, akkor miért jelentik mégis nagyon sokan, hogy ilyen problémájuk van? Azért, mert más kérdés a függőség, és az, hogy mennyire félünk az esetleges függőségtől.
Egy januári kutatás szerint azt, hogy valaki pornófüggőnek tartja-e magát, nem a pornóhasználat valós mértéke határozza meg, hanem az illető vallásossága és morális attitűdje. Vagyis ha erkölcsi okokból elítéli a pornót, a nézője sokkal hajlamosabb saját magát függőnek címkézni. A kutatást vezető Joshua Grubbs szeptemberben újabb tanulmányt jelentetett meg, ebből már az is kiderül, hogy
A kutatók megvizsgálták a pornónézés gyakoriságát és a vélt függőséget, illetve a depresszió, a szorongás és más pszichológiai problémák mértékét, végül az alanyok személyiségjegyeit is kiszűrték. Azt találták, hogy a napi szintű pornóhasználat csak a haraggal állt gyenge kapcsolatban, viszont a vélt függőség erős összefüggést mutatott a depresszióval, a szorongással, a stresszel és a haraggal is. A kutatást a csapat több nagy mintán is megismételte, végül egy éven át végig is követték az alanyokat, és mindegyik vizsgálat megerősítette, hogy a pornónézés mértéke nem befolyásolja a mentális egészséget, csak a feltételezett függőség.
Azoknak, akik pornófüggőnek gondolják magukat, szükségük van segítségre, hogy megérthessék, mit jelent a pornóhasználatuk, és miért lehetnek problémáik a szexualitással. [...] A “függőség” címkéjével együtt járó szégyenre és stigmára viszont nincs szükségük
– mutat rá a média szerepére is David J. Ley, a témának nagy vihart kavart könyvet is szentelő klinikai pszichológus.
Való igaz, hogy az interneten a pornónál csak abból a tartalomból van több, ami a pornófüggőséggel riogat, a gyógyítására pedig egész iparágat húztak fel. Elnézve az “új drog elleni harcra” buzdító oldalak egy-egy cikkét, illetve hogy hogyan élnek vissza az idézett kutatásokkal és ferdítik el azok eredményeit, lehet a dologban valami.
A “pornó=rossz narratíva” pedig a terapeutákra is hatással lehet, ami meggátolja őket abban, hogy a pornónézéssel kapcsolatos esetekben felfedezzék a valódi, mögöttes klinikai problémákat.
A másik komoly félelem a pornóval szemben, hogy párkapcsolatok ezrei mennek tönkre miatta. Már pusztán az is konfliktusforrás lehet, ha az egyik fél szereti a pornót, a másik viszont ellenzi, attól függetlenül, hogy jár-e bármilyen fiziológiai hatással. Az eredmény bizalomvesztés, az “én nem vagyok elég?” érzése. Sőt nem ritkán féltékenység: egy felmérés szerint
Michele Weiner-Davis terapeuta szerint ez a fantázia szerepének félreértéséből fakad, holott a fantáziálás teljesen normális egy párkapcsolaton belül is, a férfiak pedig érzékenyebbek a vizuális ingerekre, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy nagyobb arányban néznek pornót. Ettől függetlenül egy ilyen konfliktust is együtt kell megoldani, nem a női féltékenységre kenni, mondja a szakember – de ez már nem a pornó témaköréhez tartozik.
A pornó ugyanakkor együtt járhat a párkapcsolatra is kiható attitűdökkel. Csonka Balázs összegző tanulmányából kiderül, hogy aki több pornót néz, gyakran megengedőbb a szexuális életben, például a házasságon kívüli szexben is. Szintén lehet kapcsolat a pornónézés és aközött, hogy valaki mennyire választja el a szexualitást az intimitástól. Ráadásul a sok pornó akár menekülőút is lehet a párkapcsolati problémák elől: jelezheti a vonzalom megszűnését, a kísérletezőkedv hiányát, vagy hogy az egyik fél elnyomva érzi magát a kapcsolatban.
Az viszont, hogy konkrét fizikai problémákat jelentene, a függőséghez hasonló mítosznak tűnik. Egy márciusi kutatás két gyakori negatív feltételezést is cáfolt:
A korai riadalmat, hogy a pornó erőszakot szül, már régen cáfolták a kutatások, a szexuális bűncselekmények pedig az ingyenpornó korában nemhogy nőttek, de csökkentek is világszerte, ami persze nem bizonyítja, hogy a pornó miatt csökkentek, de azt igen, hogy nem nőttek tőle.
Az is gyakori visszatérő aggály, hogy az alárendelt női szerepek megjelenítése miatt növeli a nőgyűlöletet vagy a nők lekezelését. A kutatások ugyanakkor ezt sem igazolják: negatív hatás csak azoknál figyelhető meg, akik már pornó nélkül is előítéletesek voltak a nőkkel szemben. Sőt, egy idén augusztusi tanulmány egyenesen arra jutott, hogy a pornónézők feminizmuskompatibilisebb nézeteket vallanak, mint akik egyáltalán nem néznek ilyesmit. Ez egyébként csak első ránézésre ellentmondásos, hiszen a (bevallott) pornónézés jellemzőbb a kevésbé konzervatív értékrendű felhasználóknál, akik általában nyitottabbak a női jogok témájában is.
A következő vád, hogy az izgalmi állapothoz egyre több ingert igénylő pornófogyasztók egyre extrémebb tartalmat keresnek, és ez alakítja az ízlésüket, így egyre inkább a durva dolgokat fogják szeretni. Bár az ingerküszöb megemelkedése jelenthet problémát, a serdülőkorúaknál pedig ízlésalakító hatása is lehet a pornónak, a felnőtteknek elég stabil a szexuális ízlése. Az onlinepornó-statisztikákból könyvet is író Ogi Ogas és Sai Gaddam a keresőkifejezések vizsgálata alapján úgy találta, hogy az átlagos pornófogyasztó férfi érdeklődési köre szinte már unalmas: tipikusan a “bögyös tini” és a hasonló kaptafára készülő keresőkifejezések hódítanak.
Ez nem úgy működik, hogy a férfiak a nagy mellektől fokozatosan eljutnak a bestialitásig
– mondta Ogas.
Azonban az, hogy az ízlésre nincs közvetlen hatással a pornó, nem azt jelenti, hogy érintetlenül hagyja a hálószobát. Londoni kutatók például arra voltak kíváncsiak, hogy a pornónézés szerepet játszik-e az anális szex kipróbálásában. A felmérésükben 16-18 éveseket kérdeztek meg erről, és mindkét nem képviselői egyetértettek abban, hogy a férfiak a pornó miatt akarják az anális szexet. Csonka Balázs gyűjtéséből pedig kiderül, hogy azok, akik láttak már pornót, jelentősen nagyobb arányban próbálták ki, mint akik még sosem láttak.
A konkrét szokásokon túllépve az általános szexuális hozzáállást is vizsgálták. Úgy tűnik, a pornóhasználat erős összefüggést mutat a kockázatos szexuális viselkedéssel, vagyis az óvszer nélküli vagy több partnerrel folytatott szexszel. A tanulmány készítői szerint ezen a pornóműveltség növelésével, vagyis a téma szexuális oktatásba integrálásával lehet javítani.
A legkevésbé arról van vita, hogy a pornó hatással lehet a fiatalok szexképére, ezért irreális elvárásokat gerjeszthet önmagukkal és a partnereikkel szemben.
Az ilyen pornómítoszok eloszlatására hozta létre Cindy Gallop a Make love not porn nevű oldalt, ahol olyan népszerű állításokat cáfol, mint hogy “Minden nő imádja, ha ribancnak hívják szex közben”, vagy hogy “A férfiak imádnak a nők arcára élvezni, és a nők imádják, ha az arcukra élveznek”.
A témában nagy sikerű TED-előadást is tartó Gallop szerint a pornó által közvetített kép olyannyira hatással lehet a valós elvárásokra, hogy voltak már olyan párok, akik megköszönték neki, hogy a weboldalával párbeszédet generált köztük, mert ilyenkor kiderült, hogy mindkét fél úgy viselkedett az ágyban, amihez valójában egyiküknek se volt kedve, csak meg akartak felelni a másiknak.
A 21. századi pornóprobléma emblematikus képződménye a NoFap nevű Reddit-alfórum, ahová azok a felhasználók csatlakoznak, akik úgy érzik, túl sokat maszturbálnak pornóra, ez a magánéletük rovására megy, mégse tudnak leállni vele. A fórumban elmesélik a történetüket, egymást bátorítják, és számolják az önkielégítésmentesen letudott napokat. A szlogenjük valahogy úgy fordítható magyarra, hogy “vedd újra kezedbe az életedet”. Saját mobilappjuk is van, hogy bármikor elő lehessen rántani valamilyen motivációs tartalmat, ha hirtelen rátörne a kényszer a Fapstronautára (így hívják egymást a közösség önmegtartóztató felhasználói).
David J. Ley szerint az ilyen mozgalmak valójában önbeteljesítő jóslatok: a valamilyen szocializációs vagy szexuális problémától szenvedő fiatalok a vélt pornófüggőségüket hibáztatják a gondjaikért, amitől még rosszabbul érzik magukat, és egyre nehezebben vergődnek ki a helyzetükből, amelyet a pornó segít elviselni – vagyis
Ettől még persze nem lenne semmi gond azzal, ha a tagok együtt összeszedik az életüket, és ha ez abban nyilvánul meg, hogy egymáshoz fordulnak motivációért, amikor nem tudják kiverni a fejükből a pornót. Az már furcsább trend, hogy a NoFap-közösség kezdi kinőni magát, levédették a NoFap-márkát, a NoFap Academy pedig havidíjért szoktat le a pornóról.
Kedves szülők! Ha nem szeretnék, hogy a gyermekük a pornóból tanulja a szexet, ne csináljanak úgy, mintha egyik se létezne
– nagyjából ez az üzenete azoknak, akik szerint nem kesergéssel és tiltással kellene reagálni arra, hogy a fiatalok Kovitól kapják a felvilágosítást, hanem a tabuk ledöntésével és az oktatás korszerűsítésével.
A tiltás egyébként se igazán életképes megoldás, nemcsak azért, mert technikailag nehéz kivitelezni, hanem mert figyelmen kívül hagyja a serdülőkorúak természetes szexuális kíváncsiságát. Az Egyesült Királyságban, Izlandon vagy éppen Indiában is próbálkoztak különféle tiltó szabályozásokkal: kötelező pornószűrő, korhatártilalom, az oldalak blokkoltatása – de ezek vagy könnyen kikerülhetők, vagy már az előírások se érvényesíthetők, ha például külföldi szerverről futó oldalról van szó.
Ahogy a digitális eszközökkel kapcsolatban sem feltétlenül igaz a közhely, hogy a gyerekek maguktól értenek minden kütyühöz, lehet, hogy azt a frázist is el kéne engedni, hogy a mai gyerekeknek már úgysincs szükségük szexuális felvilágosításra, és ehelyett a mai korhoz igazítani azt. Ez már csak azért se ártana, mert ahogy Csonka Balázs gyűjtéséből kiderül, minél hasznosabb információforrásnak tartja valaki a pornót a valódi szexhez, annál többet nézi, és fordítva: minél többet nézi, annál hitelesebbnek tartja.
“Nem az az igazi baj, hogy abból tanulnak, hanem az, ha csak abból. Se kontextusba nincs helyezve, se más formákkal vagy megélési módokkal nincs lehetősége találkozni. Erre jön a szülő meg az intézmények, akik többnyire alig adnak valamit az illető szexuális fejlődéséhez, és bűnbakot csinálnak a pornóból.
Azt lenne jó tudatosítani, hogy a pornó hatását ezzel az attitűddel lényegében még tovább erősítik
– mondta Csonka az Indexnek.
Dániában például megpróbálnak alkalmazkodni ahhoz a realitáshoz, hogy a fiatalok nagy része már úgyis találkozik pornóval a tinédzserkor elején, és tanórai keretek között foglalkoznak a kérdéssel. Christian Graugaard, az Aalborgi Egyetem szexológusa szerint ez azért is produktívabb megközelítés, mert a pornó kapcsán olyasmikről is lehet beszélni a fiatalokkal, mint a kölcsönös beleegyezés fontossága vagy a nemek közötti egyenlőség:
Fontos, hogy a fiatalok megtanulják, hogyan lehetnek kritikus pornófogyasztók.