Ahogy már korábban megírtuk, a Lechner Tudásközpont havonta új interaktív térképet jelentet meg. A térképek – amelyeket online formában bárki kedvére böngészhet – az ország különböző érdekes adatait vizsgálják és jelenítik meg.
Szeptemberben az ország népességváltozásáról szólt az anyaguk, míg októberben az egyetemvárosok vonzáskörzeteit vizsgálták a kutatók.
Az 1990-es években robbanásszerűen növekedett a felsőoktatási hallgatók létszáma, majd az azt követő évtizedben jelentősen csökkent az állomány, ami után a 2014/15-ös tanévben 306 000 volt a magyar felsőoktatásban tanuló hallgatók létszáma. Fontos tisztázni, hogy az egyetemek és főiskolák vonzáskörzetének nagyságát az aktuális keretszámok, a képzési kínálat sokszínűsége, más intézmények közelsége és az elérhetőségi viszonyok egyaránt befolyásolják.
A felvételizők lakhelye és az egyetemek helye alapján pedig lehetővé vált felsőoktatási központjaink vonzáskörzetének megmutatása.
Valamennyi képzési formát (alap-, mester-, osztatlan közös és felsőfokú szakképzés), illetve munkarendet (nappali, esti, levelező, távoktatás) figyelembe vettek a készítők, az adatok a 2012/13-as tanévre vonatkoztak, amikor körülbelül 81 000 hallgató került be egyetemre vagy főiskolára.
Az adatokból kiderült, hogy összesítve nagyjából a frissen felvett gólyák 50 százaléka Budapesten kezdte meg tanulmányait, ám nekik a térségi arányuk eléggé változatos volt. Ugyanis hazánk 174 vidéki járása közül csak 37 olyan volt, ahol az onnan jelentkezettek legalább felét valamelyik fővárosi intézménybe vették fel. Ebbe a körbe tartozik – nem meglepő módon – csaknem teljes Pest megye és Nógrád megye egésze, Fejér illetve Komárom-Esztergom megye fővároshoz közeli járásai, valamint egyes Balaton menti térségek is, főként a nagyobb part menti városok térségei, mint Balatonfüred, Keszthely és Siófok.
A felvettek további 40 százaléka a tíz legnagyobb vidéki egyetemváros valamelyikét választotta. Térképen láthatjuk, hogy az egyes járások továbbtanulói ezek közül hova nyertek felvételt a legnagyobb számban, és látványosan kirajzolódnak elénk vidéki egyetemvárosaink vonzáskörzeti sajátosságai.
A második legnagyobb egyetemváros Szeged, ahová 6422 fő érkezett, főként az Alföldről, így beleértve Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megye szinte teljes területét, csupán pár kivétel akad. A területen a legmeglepőbb a bácsalmási járás, ugyanis innen nem a kilométerekben sokkal közelebb fekvő Szegedre mennek a legtöbben, hanem (valószínűleg a terület mezőgazdasági jellege miatt) Gödöllőre, ahol főként agrárképzés folyik.
A felvettek számában alig marad le Debrecen (6030 fő), területileg viszont kevésbé meghatározó, szinte csak saját megyéjéből és Szabolcs-Szatmár-Beregből érkeznek hallgatók. Nyíregyháza (1708 fő) pedig mindössze három járás (Baktalórántháza, Ibrány és Kemecse) továbbtanulói számára jelentette a legfontosabb célpontot. Míg magáról a megyeszékhelyről legtöbben Budapestre (36,4 százalék) és Debrecenbe (29,1 százalék) mennek tovább, addig Nyíregyházán 24,2 százalékuk marad.
Észak-Magyarországon Miskolc (2603 fő) saját megyéjében sem számít teljesen első számú célpontnak, Heves, illetve Nógrád megyére pedig Budapest mellett Egernek (1974 fő) van jelentős befolyása.
Az ország negyedik legtöbb felvételizőt vonzó városaként Pécs (4763 fő) vetélytárs nélkül uralja az egész Dél-Dunántúlt, valamint Zala megyét és Fejér megye jól megközelíthető térségeit. A Dunántúl északi részén pedig Győr (3633 fő) legalább kétszer olyan népszerű, mint Veszprém (1577 fő), de itt a győri egyetem nagyobb portfóliója a döntő tényező.
A főváros térségében a vidéki központok közül Zalaegerszeg (1855 fő) vonzza a legtöbb továbbtanulót, még az agglomerációban fekvő Gödöllőt (1830 fő) is éppen felülmúlva. Ez kissé meglepő lehet, de fontos figyelembe venni, hogy az agglomerációs járásokból felvettek közül 70-80 százalék természetesen Budapesten tanul tovább, így Zalaegerszegre csak azok közül járnak a legnagyobb arányba, akik nem a fővárost választották.
Érdemes továbbá megjegyezni, hogy csak az említett tíz vidéki iskolát vizsgálta a kutatás, a többi felsőoktatási helyet sokszor a „minden egyéb” kategóriába soroltak, pedig jó néhány helyen ezek lennének többségben.