A  Veritas Intézet most főleg a kilencvenes években született kárpótlási iratokat kapja meg, hogy azokat rendezze, meghatározza, hogy mi az, amit abból leselejteznek, és mi az, ami az újonnan létrehozandó levéltárba kerüljön. A Veritast, ahol idáig nem dolgoztak levéltárosok, ennek érdekében egy friss kormánydöntéssel szaklevéltárrá minősítették, így ők kapják meg a kutatási szempontból kifejezetten értékes, hatalmas mennyiségű iratot.

Hogy miért ők, arról a levéltáros szakma Index által megkérdezett képviselőinek nincs információjuk. Bár a törvénymódosítást beterjesztő Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a parlamentben ennek az ellenkezőjét mondta, a szakmai érdekvédelmi szervezetekkel (sem a Magyar Levéltárosok Egyesületével, sem a Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezetével) nem egyeztetett a kormány. Ezt Szabó Szabolcstól, az Együtt képviselőjétől is tudhatjuk, de az egyeztetés hiányát az Indexnek megerősítette Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltára főigazgatója is, aki egyben a Megyei és Városi Levéltárak Vezetőinek Tanácsa (MVLVT) elnöke és a Magyar Levéltárosok Egyesületének (MLE) választmányi tagja is.

Miután nem kérték ki az álláspontunkat, a nagyobb szakmai szervezetek (MLE, MVLVT) még a törvény elfogadása előtt közösen írtak a miniszternek, hogy vonják vissza a törvényjavaslatot, de a levelünkre választ sem kaptunk

– mondta az Indexnek Kenyeres István. (A törvénymódosítást időközben kihirdették.) Az Emmi az Index kérdésére azt írta, hogy a Magyar Nemzeti Levéltárat (MNL) bevonták a törvénymódosításba. Ez lehetséges, a MNL vezetője mindenesetre nem kívánt válaszolni a történettel kapcsolatban egyetlen kérdésünkre sem. Ha nem hoznak létre egy új levéltárat, egyébként éppen az MNL lett volna a kézenfekvő gazdája ezeknek az iratoknak.

Hogy miért mégis a  Veritas? Ők kezdeményezték, hogy levéltári állapotba kerüljenek ezek az iratok, melyek „az előttünk járó generációk, egyének és családok, nemzeti történelmünk tragédiáit tartalmazzák” – írta kérdésünkre az intézet. Az Emmi szerint pedig (ezt a minisztériumtól tudjuk) a kárpótlási iratanyag jól illeszkedik az intézet kutatási körébe, és a  Veritast szakmai erőforrásai és kompetenciái alkalmassá teszik.

Az irattári és levéltári működés azonban alapvetően különbözik a történettudományi kutatástól és a nemzettudat erősítésétől, ami idáig a  Veritas kiszabott feladata volt. A döntés mögött az általunk megkérdezett történészek gyanúja szerint az áll, hogy a kormány újabb feladatkörökkel és stallumokkal igyekszik értelmet és létjogosultságot adni az általa létrehozott, ellenzéki félelmek szerint a jobboldali emlékezetpolitikát intézményesítő  Veritasnak; miközben az akadémiai rendszertől független intézet iránti bizalom mérsékelt.

Az intézményt vezető Szakály Sándor főigazgatói belépője (kinevezése után a kamenyec-podolszki tömeggyilkosságokhoz vezető deportálásokról idegenrendészeti intézkedésekként beszélt, amiért a kezdeti magyarázkodások után bocsánatot kért) nem sikerült túl jól, és bár azóta Szakály nagyobb nyilvánosság előtt is szólt kritikusan Horthyval kapcsolatban, a történészek közül sokan továbbra is úgy vélik, hogy munkássága a Horthy-rendszer egyoldalú rehabilitálását szolgálja.

Kovács M. Mária történész többek között a kárpótlási iratokban lévő szenzitív adatok (vallás, szervezeti tagság, politikai nézetek, stb.)  Veritashoz juttatását is aggályosnak tartja. Véleménye szerint az is kérdéses, hogy a zsidó kárpótlásokkal kapcsolatos kutatásokban a Horthy-korszak rehabilitálásában érdekelt intézmény megmarad-e a szakmai objektivitás talaján.

Kétséges, hogy elvárhatóak-e ettől a politikailag elfogult és a történeti kutatást ideológiai céloknak alárendelő intézettől azok a garanciák, amelyek segítségével a szenzitív adatokat különleges védelemben kell részesíteni.

„Az intézet meghatározó személyiségei a történeti fogalomhasználat jelentőségével nincsenek tisztában, nem tartják elsőrendűen fontosnak a források és az általuk kibontakozó történelem objektív kezelését. A kamenyec-podolszki vitán túl sok más ügyben is elfogultságról tettek tanúbizonyságot” – mondta Kovács M. Mária az Indexnek.

Az efféle „gerjesztett aggodalmak” már csak azért is alaptalanok, mert szakmai és törvényi garanciáik biztosítják az adatok megfelelő kezelését, amelyektől senki nem térhet el - írta kérdésünkre a  Veritas Intézet. A levéltári és az információs törvény rendelkezései mellett a levéltári szakfelügyeleti rendszer és a miniszteri ellenőrzési rendszer védi az adatokat.

Az új feladatokhoz a   Veritas  mindenesetre új székházat is kap. Ezt az Országgyűlés kulturális bizottságában állítólag még kifejezetten tagadták a kormány képviselői, és az Emmi korábbi közleményében is csak az iratanyag jelenlegi őrzési helyén elvégzendő munkákról volt szó. Időközben azonban megjelent egy újabb kormányrendelet, mely december 31-i határidőt szabott a megfelelő ingatlan kiválasztására. Az Emmi szerint a cél a most sanyarú körülmények között tárolt iratok megmentése az enyészettől egy végleges helyen.

Ez pedig mellékesen a  Veritas Intézetnek is új helyet jelent majd. Ennek költségvonzata egyelőre nem ismert, azt azonban már kormányrendelet garantálja, hogy a kapcsolódó beszerzések során a szokásos eszközbeszerzési szabályokat ne kelljen alkalmazni.