A jégkorszaki megafauna, vagyis nagytestű állatok kipusztulása meglepő problémát okoz a mai világnak: nincs elég ürülék. Az eredmény: megtört a bolygó komposztáló és tápanyag-újrafeldolgozó rendszere. A rendszer hibája gyengíti a teljes ökoszisztémát, a növénytermesztést és halászatot is, állítja Joe Roman, a Vermont Egyetem biológusa.

Akármilyen meglepő, az ürüléknek nagyon fontos szerepe van a tápanyagok terjesztésének. A mára már kihalt nagytestű állatok, mint a mamut, a masztodon vagy óriáslajhár nagyon hatásos talajtermékenyítők voltak. Kihalásuk után a természetes ürülék körforgása a jégkorszakinak a nyolc százalékára esett vissza.

A helyzet az óceánokban még ennél is rosszabb, ott öt százalékra esett vissza ugyanez az érték. Ráadásul az esés folytatódik, mert az ember tesz arról, hogy a nagytestű állatok kipusztuljanak az óceánokból. A bálnavadászok a korábbi populáció 34 százalékára csökkentette a bálnák létszámát.

A tápanyag körforgása az óceánok és szárazföldek között is működik. A vízi madarak megeszik a halakat, de ürüléküket a szárazföldön pottyantják ki. Ráadásul ha költöznek is, akkor egészen messzire el tudják vinni a tápanyagban gazdag mellékterméket. Az árral szembe úszó lazacok tetemei is része a helyi ökoszisztémának.

A halak és madarak számának visszaesése jelentősen a tengerek és a szárazföld közötti körforgást, a kutatók szerint akár 96 százalékos is lehet a visszaesés. A becsléseket matematikai modellekkel készítették, a történelmi értékeket leginkább csak becsülni tudják. Emiatt nem tudják bizonyítani, hogy a hiányzó ürülékmennyiség tényleg a talaj termékenységének csökkenéséhez vezet. De azt ki merik jelenteni, hogy egyes régiókban ez így van.