Naponta többször is történik velünk olyasmi, ami eltér attól, amit az adott helyzetben elvárnánk. Ha egyszerűbben akarjuk megfogalmazni, azt mondjuk, hogy sokszor futunk bele hülyeségekbe. Egy magyar kutatócsoport az ELTE-n most azt vizsgálta meg, vajon pontosan mire is gondolnak az emberek, mikor azt mondják
ez hülyeség.
Pedig hülyeség és hülyeség között is van különbség. Nem mindegy, valaki bungee jumping közben milyen hülyeséget csinál, például leugrik kötél nélkül, esetleg drótkötelet köt a lábára, vagy gumikötelet, de nem ellenőrzi, hogy az nem túl hosszú-e. Mindegyikre azt mondjuk, hogy hülyeség lenne, mégis teljesen mást értünk a szó mögé, és máshogy ítéljük meg a hülyeség súlyosságát is.
Aczél Balázs, az ELTE Pszichológiai Intézetének kutatója, és munkatársai, Pálfi Bence és Kekecs Zoltán egyszerű módszerrel dolgoztak. Összeszedtek egy halom hírt az internetről, és emberek saját beszámolóiból, majd a vizsgálat résztvevőit megkérték, hogy az egyes hírek történéseiről mondják meg, hogy hülyeségnek tartják-e azt, ami történt. Ha a válasz igen volt, azt kellett már csak bejelölni, hogy vajon miért történhettek úgy a dolgok, ahogy. Vajon valaki túl sokat gondolt magáról, vagy figyelmetlen volt, esetleg nem értett ahhoz, amit csinált? Részeg lehetett? Önző, vagy csak tapasztalatlan?
„Tulajdonképpen le akartuk fordítani a pszichológia nyelvére azt, amit az emberek egyetlen szóval írnak le” – mondja Aczél. A kutató szerint az első komoly eredmény az volt, milyen nagy egyetértés volt az emberekben abban, hogy mi számít hülyeségnek és mi nem. „Pszichológiai teszteknél ritkán kapunk ilyen nagy egyezéseket.” Az esetek többségét 90 százalékos egyetértéssel ítélték meg a válaszadók, de ez nem meglepő.
Aczél szerint egyrészt ez visszavezethető oda, hogy egy kultúrában általában nagyon világos, hogy mi számít elfogadható viselkedésnek, másrészt valamit hülyeségnek ítélni az egyik leggyorsabb reakciónk. Ez utóbbi azért is fontos, mert az emberek legnagyobb része hasznosnak tartja, hogy kimutassa, hogy ami történik, az nem helyes. „Ez is amiatt van, hogy szeretjük magunkat megvédeni a kellemetlen helyzetektől. Ha valamiről kimondjuk, hogy hülyeség, akkor azt várjuk, hogy a jövőben talán nem fordul elő.”
A tudományos cikkek sikerét ma már nem kizárólag abban mérik, hogy az adott tanulmányra hány másik tanulmány hivatkozott az elmúlt évek során, de azt is figyelik, mekkora sikert arat az anyag a közösségi oldalakon is. Aczél szerint az ő cikkük annak ellenére került be rövid idő alatt a közösségi oldalas listák felső 5 százalékába, hogy a tanulmányról először nagyobb cikket író The Washington Post még az absztrakt linkjét sem tette be a cikkbe. Viszont a Post-cikk önmagában komoly siker volt, kiemelkedő olvasottságot ért el a megjelenés utáni napokban.
A tanulmányból azonban sok egyéb érdekesség is kiderült. Egyrészt sikerült három csoportra osztani azt, milyen okokból születnek a kellemetlen, hülye helyzetek.
Az első lehetőség, amikor valaki elveszíti a kontrollt, vagy nem tud megálljt parancsolni magának. Például mikor tudjuk, hogy még egy szelet torta már sok lesz, mégis megesszük, vagy amikor egy beszélgetésben kibukik egy oda nem illő megjegyzés.
A második csoport az, amikor valaki egyszerűen nem figyel oda a részletekre, vagy figyelmen kívül hagy valamit, ami fontos. Ezek azok a helyzetek, amikor külső szemlélő számára egyértelmű, hogy mi a hiba, de a cselekvő személy ezt nem látja át, például szórakozottság miatt. Aczél szerint jó példa erre, amikor valaki túlfújja a kocsi kerekeit, és ezért kap defektet. „Ezek olyan dolgok, amiket hülyeségnek gondolunk, de elég megbocsátóak vagyunk azokkal szemben, akik elkövetik őket” – mondja Aczél a kutatás adatai alapján.
A harmadik csoport a túlzott magabiztosság esete, amikor valaki, aki egyébként talán rendelkezik is a sikerhez kellő tudással és készségekkel, túlvállalja magát. Egy részeg sofőr, aki azt hiszi, hogy ittasan is képes jól vezetni, vagy egy tolvaj, aki egy számítógépboltba betörve begépeli az adatait a bekapcsolva felejtett szövegszerkesztőbe. Az adatok szerint az ilyen eseteket gondoljuk a legelképesztőbb hülyeségnek, az ilyen helyzetekben vagyunk a legkevésbé megértők, a lehetséges 10 pontból átlag 8,5-et kaptak a hülyeségskálán.
Ennek ellenére a kutatók szerint ahhoz, hogy hülyeséget csináljon valaki, nem szükséges alacsony IQ. Sőt! „Az emberek azt tartják a legnagyobb hülyeségnek, amikor valaki túlbecsüli a képességeit és erre a szakemberek, profik és vezetők néha hajlamosabbak, mint mások” – mondja Aczél. Vagyis nem kell hülyének lenni a hülyeséghez, elég rosszul felmérni a képességeinket.
Arra a kérdésre, hogy miért van értelme azt kutatni, milyen mögöttes jelentéstartalma lehet a hülyeség szavunknak, Aczél érdekes választ ad. „Ha egy cselekvést hülyeségnek hívunk, az egy nagyon erős bélyeg, pont azért tesszük, mert nem akarjuk, hogy az adott cselekvés újra megtörténjen. Ugyanakkor az, akinek jelezni akarunk, nem feltétlenül érti meg, hogy javíthatna a dolgon, ha nem mondjuk meg neki, miért volt hülyeség, amit csinált. Előremutatóbb, ha a cselekvést kritizáljuk és nem a személyt magát bélyegezzük meg.”
A kutatók szerint fontos, hogy a lehülyézés akár negatív irányba, destruktív viselkedés felé is lökheti azokat, akik hülyeséget csináltak, viszont a hülyeség konkrétabb, részletesebb jelzése valóban segíthet a jövőben. Hasonló ez ahhoz a nevelési elvhez, amely szerint a gyerekünknek ne azt mondjuk, hogy hülye, mikor valami gyerekekre jellemző, akár veszélyes vagy kívülállóként érthetetlen dolgot csinál, hanem jelezzük neki, hogy amit csinál, az miért nem felel meg ez annak, amit elvárnánk tőle.
A kutatók szerint eleve a pszichológiai szakma sem igazán tudta, pontosan mi alapján is gondolunk hülyeségnek valamit, így nem várható el a hétköznapi emberektől, hogy maguktól megértsék, mi volt mások baja azzal, amit csináltak.
Az eredményeknek elméleti és gyakorlati haszna is lehet. Azt már régóta kutatják, hogy mi alapján döntünk bizonyos helyzetekben, miért hozunk irracionális választásokat. Ez a mostani munka az emberek véleményéhez vihet közelebb, vagyis például ahhoz, hogy eleve miért zavaró egy bizonyos irracionális viselkedés, és egy másik miért nem. Fontos, hogy a hibák kiszúrásához ismerni kell az elvárásokat.
De az eredményeket a gyakorlatban is alkalmazni lehet. Sokáig hittük, hogy az intelligencia ad egyfajta előrejelzést, hogy valaki intelligensen, az elvárásainknak megfelelően viselkedik majd. Viszont ha megkérdezzük, hogy valaki egy magas IQ-hányadossal rendelkező embert szeretne beosztottnak, vagy inkább egy olyat, aki nem csinál hülyeségeket, akkor a többség az utóbbit választaná.
Ugyanakkor van egy sor további kérdés, amelyre Aczélék nem igazán tudtak választ adni. Az egyik legfontosabb ilyen például az, hogy vajon miért van az a kettősség, hogy míg a mindennapokban azt várjuk el, hogy megfeleljünk az elvárásoknak, a legtöbb igazán jó bulinak tűnő dolog egyértelmű hülyeség, sőt bizonyos helyzetekben, például részegen még hajszoljuk is a minél emlékezetesebb őrültségeket.