Az Antarktisz fölötti ózonlyuk lassan ismét eléri 2006-os rekordméretét: a lyuk mára akkorára nőtt, mint Észak-Amerika.

A törvényi korlátozások és a szabályozások visszaszorították az ózonrétegre veszélyes vegyszerek, köztük a CFC gázok légkörbe engedését. Az ózonlyukak idővel regenerálódhatnak, így a károknak nem marad nyoma. Csakhogy nyaranta – mert az Antarktiszon most nyár van – egy szezonális lyuk képződik az ózonrétegben. Októberben ez durván tízmillió négyzetmérföld nagyságú volt, alig valamivel kisebb a kilenc évvel ezelőtti, 10,42 millió négyzetmérföldes rekordernél.

A német űrügynökség, a DLR készített egy animációt az ózonlyuk idei formálódásáról. A kutatók úgy vélik, a térségben szokatlan melegebb légáramlatok tehetnek arról, hogy az ózonlyuk ekkorára hízott.

Talajszinten az ózon nagyon káros; ez a szmog fő összetevője, és éppúgy megtalálható a fosszilis tüzelőanyagot használó erőművekben, mint a kipufogógázban. A légkörben azonban védekező szerepet tölt be: visszaveri a Napból érkező káros sugarakat.